2. fejezet
1 héttel később:
Aznap arra ébredtem, hogy a nap sugara a szemembe világít. Furcsa volt nem a házvezető nő karattyolására kelni. De ez a nap még akkor is különleges. Hisz ma utazunk San Francisco-ba. A gép 8:30-kor indul.
Reggel 7:10 kor a hall-ban vártam anyámra. Egy tucat bőröndöt vittek ki a szemem előtt, hogy bepakolják az autóba.
- Jó reggelt kicsim!- szólalt meg anyám amikor a lépcsőn jött le, akár egy hercegnő.
- Jó reggel anya- feleltem, mire anyám már intett az ajtó mellett álló inasnak, hogy nyissa ki az ajtót. Nem is tudom miért kell ilyen korán menni. Mi túl "népszerűek" vagyunk ahhoz, hogy ne várjon ránk 318 utas. Végül én is anyám után mentem és beültem a limuzinhoz hasonlító matt fekete autóba.
A reptérre nagyjából 40 perc volt az út. A csomagjainkat már nem láttam. Bennem meg volt a félelem, hogy talán rossz gépre teszik. Bár minden jobb volt annál mint amikor kiszálltunk a kocsiból és lesifotósok száza követett minket míg el nem értünk a V.I.P bejárathoz. Onnantól kezdtem magam tűrhetően érezni.
A repülőn az 1. osztályon utaztunk. (nem mintha ez nem egyértelmű lett volna) Mikor helyet foglaltunk a fehér bőr ülésbe, tudtam, hogy anyám mostantól folyton-folyvást csacsogni fog.
- Ha gondolod megkérhetem a személyzetet, hogy rakjanak be egy filmet.- ajánlotta fel anyám miközben az övét csatolta be.
- Nem kell. Ez az út igazán rövid lesz. Inkább gondolkozom és tanulmányozom az új iskolám honlapját.- mondtam miközben már a laptopot fel is nyitottam és beütöttem az új iskolám honlapjának címét...
***
Miután a repülőgép földet ért és mi is beszálltunk egy autóba kezdtem megnyugodni. San Francisco igazán csodálatos hely. De a látszat néha csal...
- Hogy tetszik a hely?- kérdezte az anyám a gyönyörű tájat bámulva.
- Elmegy.
- A ház ahol lakni fogunk nem pont akkora mint az amiben eddig laktunk. Apád választotta, 5 szoba van benne és van uszodája is. A közelben van a golfpája, régen nagyon szerettél ám golfozni!
- 5 hálószoba? Uszoda? Mi értelme van ennek a nagy háznak? Mi ketten vagyunk anya. Mellesleg nekem nem lesz időm úszni, te meg amúgy sem szoktál...
- Igen, tudom... Az öt szoba azért kell mert 6 fős a személyzet.- mentegetőzött anyám.
- Nekem nincs szükségem szolgákra, anya. El tudom látni magamat is.- mondtam majd újra kinéztem az ablakon, de akkor már egy kastélyra hasonlító épületet pillantottam meg. Akár egy szappanoperában. A kocsi nagyon lassan halytott be, majd közvetlen a bejárati lépcső előtt állt meg. A sofőr ajtót nyitott. Anyámnak láthatólag tetszett ez a hely, de nekem undorodnom kellett.
Egymás mellet indultunk el a hosszú betonlépcsőn felfelé. Amikor felértünk egy arany kilincsű óriási ajtó nyilt ki előttünk. Mikor beléptem egy óriási termet pillantottam meg. Csodálatos márvány lépcső volt, arany korláttal akárcsak othon. Mikor felmentem a lépcsőn egy hosszú folyosót pillantottam meg. A folyosó legvégén állt egy inas.
- Kisasszony, úgy vélem ez lesz az ön szobája!- mondta mikor észrevette, hogy tájékozatlanul állok eghelyben.
- Ömm... Izé... Oké!
Odamentem az ajtó elé, majd az inas kinyitotta az ajtót.
Mikor bementem, úgy éreztem magam mint egy szállodában. Bár a szobám inkább egy antik múzeumi kiállításra emlékeztetett.
***
Miután az összes ruhámnak helyet találtam a gardróbban elindultam a földszintre, hogy megkeressem az anyámat. A nappaliba lépve az anyámat pillantottam meg, miközben telefonált... valakivel!
- Viszlát!- mondta a vonal másik végén lévő idegennek az anyám. Miután a telefont a nappali asztalára helyezte közelebb jött hozzám... Nem is tudom, idegesnek néztem ki?
- Hogy tetszik a szobád kicsim?
- Elmegy, kicsit nagy. Kivel beszéltél?- kérdeztem miközben helyet foglaltam a bőrkanapéban.
- Az új iskolád igazgatójával. Holnap 9-re mehetsz is. Már szóltam a sofőrnek, hogy 8 után induljatok. Egy jó bő fél óra innen a suliig.
Nem feleltem, inkább a konyha felé indultam és úgy döntöttem eszek valamit. A gyomrom már nagyon korgott.
Domi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése