2012. szeptember 2., vasárnap

Help, lopják az életem 2.évad 17.rész

17/2  Utolsó kívánság, míg a mélybe zuhanok

/Emma szemszöge/

-Szia!- köszöntem Lenának, mikor hazaérkeztem, és a nappaliba mentem.
- Na, mesélj el mindent.- mondta, majd felállt ás kérte, hogy ülünk le.
Ezután én elkezdtem mesélni neki mindent, onnantól kezdve, hogy apám jó leitta magát és valamerre az utcán  próbált szerencsét próbálni, odáig, hogy az apám azt akarja, hogy én anya és Mia szenvedjünk.
- Ez hihetetlen.- monda Lena, majdnem tartott szájjal.
- Nem tudom mit tegyek most. Egy világ omlott össze körülöttem.- mondtam.
- Ha úgy vesszük nem tudsz tenni semmit. Hisz apád már így döntött, ha pedig úgy intézi, hogy szenvedjetek akkor az ellen védekezni nehéz lesz.- mondta Lena.
- Miért pont Londonba költözött a családjával?
- Csak nem megint költözni akarsz Emma?- kérdezte Lena.
- Felteszek egy őszinte kérdést. Van más választásom?
- Mia ezt a helyet épp most kezdi megszokni, de már el akartok menni?
- Én minden esetre.- mondtam.
- Akkor itt maradok én.- mondta Lena.- Te költözz messzire, akár vissza az államokba, keresd meg anyukádat és segíts rajta. Én pedig itt maradok és vigyázok Miára.
- Miát mellettem akarom tudni. Csak talán az segít ha végrehajtom apám utolsó kívánságát.-mondtam.
- Az mégis mi volt?
- Hogy egyszerűen neki hagyom Miát és én pedig tovább élek boldogan. Meg te is.
- Ezt megtennéd a testvéreddel?- kérdezte Lena.
- Úgy érzem neki így jobb lesz. mondtam.
 Aznap este már ne mentünk el Miáért. Ott hagytuk, hogy élje ott tovább az életét. Mi sem költöztünk messzire. Néhány utcányira épült egy lakótelep, 10 emeletes házakkal. Megvettem egy 10. emeleten lévő lakást és Lena és én ott laktunk. Az erkély a gazdag negyedre nézett, ahol Mia az új családjával élt.
Talán így jobb lesz. Az első hetekben mindig odajártam nézni a lányokat ahogy játszanak. De 1 év elteltével már nem nagyon érdekelt, néztem Mia érdekeit, hisz ha meglát talán felismer, de így mire felnő minden elfelejt.

16 évvel később

- Kelj fel Lena, ma megyünk dolgozni.- ébresztettem az álomszuszékot reggel fél 7-kor.
- Még korán van!- mentegetőzött. Persze miután eszébe jutott, hogy ma segítek neki az új munkájában kipattant a szeme. Lena újságkihordóként dolgozott és ma úgy döntöttem segítek a munkájában.
7-kor már a liftben voltunk és vártunk mivel a lassú lift a 10.-ről elég lajhár módon megy le.
- Mi lesz ha összefutsz velük?- kérdezte Lena.
- Kikkel?- kérdeztem.
- Miával.- mondta. Ezután én lenéztem mivel utálok erre gondolni. Ekkor a lift ajtaja már ki is nyílt.
Amikor már 10 házba bedobtuk az újságokat két lány jött velünk szembe, gondoltam adok nekik újságot.
- Sziasztok. Elfogadtok egy-egy újságot?- kérdeztem. Amikor felnéztek két nagyon ismerős lányt pillantottam meg.
- Mia? Lara?- kérdeztem.
- Ismerjük egymást?- kérdezte Mai.
- Közelebbről mint gondolnád.- mondtam neki, majd leejtettem egy kupac újságpapírt, hogy magamhoz szoríthassam őket.

Mia Carter

A története már nagyon ismerős lehet. 
16 év után találkozni egy idegennel aki a testvérének
mondja magát?

Lara Carter

Lara máig nem tudja az igazat. Azt hiszi, hogy
Mia a teljes testvére, és rendes
család ként élnek.

Emma Moore

Emma nagyon önfeláldozós kedvében volt az utóbbi
évben. Bár mára örülne, ha kishúga megismerné, de
ez sajnos nehezen sikerül. Megváltozott az évek során.

Lena Moore

A lány már nagyon rég óta barátnője mellett áll.
Miután egy kis kaland érdekében szőke lett a haja úgy gondolta
megpróbálkozik vele, és azóta is megszerette a szőke haját.
Az elején nem kedvelte azt a hajviseletet, de az évek során egészen bevált.
Ő is sokat változott az évek során.

Domi~


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése