Domi blogja: Help, lopják az életemet 2.évad 18.rész (befejező rész)

2/18 'Néha a hazugság jobb, mint az igazság. De rossz beleélni magad egy ócska hazugságba, amit valaki egy életen át terjeszt.' /befejező rész/

Miközben én megpróbáltam őket magamhoz ölelni, Mia reflex szerűen megakadályozta ezt.
- Sajnálom, de mi nem ismerünk téged.- mondta.
- Hisz a testvérem vagy!- mondtam idegesen.
- Nekem csak két testvérem van és mid a kettőjüket ismerem.
- Az apád még mindig nem nyitotta ki a szemedet, mi?- kérdeztem Miától, és Laraát már be sem vettem a beszélgetésbe.
- Nem tudom mire érted. A szüleim nekem mindig is az igazat mondták.- mondta.
- A szüleid jobban hazudnak mint gondolnád, a nővéred vagyok Sharon Carter. És ha erre rájöttél akkor keress fel és majd együtt szidjuk az anyádat és az apádat. De csak hogy tudd D nem az anyád.- mondtam sírva majd hátat fordítottam.- Viszlát.- mondtam még hátra nézve, de nem bírtam visszafogni könnyeimet.
- Emma!- kiáltotta Lena majd odafutott hozzám.- Szóval összefutottál velük.
- Semmit nem tud. Azt hiszi azok az emberek a családtagjai. Mia a neve, de felvette a Carter nevet. Hogyan lehetséges, hogy semmire sem emlékszik?
- 16 év nagyon sok idő Emma. 16 évvel ezelőtt még te döntöttél így.
- Mert szenvedett volna, ha velem nő fel. De most már tudom, hogy így is szenved.
- Akkor menj el D-hez és mond meg, hogy neked szükséged van a testvéredre.- mondta Lena bíztatás képen.
- Már ezt a sebet sohasem varrhatom be. És ha visszaszerzem. Már nem vagyok gazdag, és nem akarom, hogy nélkülözzön. Ha vissza jön eltöltünk 2 hetet azzal, hogy egymásnak mesélünk a külön töltött időről. Utána majd minden álma egy rendes, gazdag család lesz. Szóval már csak egyetlen egy dolgom van,meg kell tudom apám vissza ment-e anyához.
- Te valójában ezért hagytad ott Miát?- kérdezte Lena idegesen.
- Nem hagyhattam, hogy a családom szétessen.
- 17 év alatt még sosem csalódtam benned ilyen nagyot Emily Carter.- mondta Lena, majd az újságokkal a kezében a végtelenségbe sétált.
Másnap repülőre ültem és indultam New Yorkba. amikor a gép leszállt egy taxival azonnal a régi házunkhoz siettem. A kapu nyitva volt, szóval a főbejáratig besétáltam. Az ajtón bekopogtam, mivel ha bemegyek, előfordulhat, hogy anyáék már nem itt laknak. Egy szőke lány nyitott ajtót.
- Hello. Kihez van szerencsém?- kérdezte kedvesen.
- Emily Carter vagyok.- mondtam, gondoltam ez a nevem itt ismertebb.
- Carter?- kérdezte.- Én Lusia Carter vagyok, úgy tűnik rokonok lehetünk.- mondta.
- A szüleid itthon vannak?- kérdeztem.
- Persze, gyere be.- mondta, majd bementem. És néhány perc múlva anya márt a hátam mögül szólalt meg.
- Segíthetek kisasszony, a lányom mondta, hogy keresett.- mondta, majd megfordultam és akkor már anya állt előttem, aki egy cseppet sem változott az évek során.
- Emily Carter vagyok. Anya...- mondtam majd hirtelen megöleltük egymást.
- Annyira örülök neked.- mondta anya sírva.- Had mutassalak be a testvéreidnek.- mondta, majd amikor megfordultam hirtelen három lány állt előttem.
- Linda és Jessie a ikrek, és ő itt a testvérük Lusia, ti már találkoztatok.
- Sziasztok.- mondtam.- Tudom furcsa így meg tudni, de a testvéretek vagyok.
- Üdv akkor itthon.- mondta Linda.
- Mindig is akartunk egy negyedig testvért.- mondta Jessie.
- Hát, valójában van egy ötödik testvérünk, de ő már nem él velünk.
- Mi történt Sharonnal?- kérdezte anya.- tudod amikor elmentél apád azzal viccelődött, hoyg megcsalt meg el akart válni. 2 évig külön voltunk, utána meg visszajött hozzám.- mondta anya, gondolom D megkapta Sharont és így apa egyből visszajött.
- Tudod anya, Sharon Lenával él Londonban, havonta egyszer látom, azt hiszi ELna az anyja és ez így jó.- hazudtam, mert néha jól esik hazudni ha az másnak jó, és ilyen az élet.
- Akkor ő biztonságban van, de te ideköltözöl hozzánk?- kérdezte.
- Látni szeretném először apát.
- Üzleti úton van, holnap jön haza.- mondta Linda a hátam mögül.
- Akkor most visszautazom Londonba, hazahozom a dolgaimat és holnap jövök vissza, mondtam és már abban a pillanatban indultam a reptérre.
Az ottani reptértől taxival mentem D házáig. Egy utcával a ház előtt megállítottam a txit és onnan gyalog mentem. Az utcán Lena jött velem szembe.
- Szia.- mondtam, és álltunk meg egymással szembe.
- Mit keresel itt?- kérdezte.
- Beszélnünk kell.- mondtam.
- Tudod, csodálatos érzés volt úgy felnőni, hogy nem maradtam láthatatlan. De... de most mégis úgy érzem, hogy vissza kell bújnom a láthatatlan világomba. A te életed bonyolult és már ne, is a tied. Ellopták tőled, valaki más lettél.
- Akkor segíts visszaszerezni. Most már 4 testvérem van, és te.
- Sikerül visszatérned, ha hazamész, és akkor rám már nem lesz szükséged.- mondta majd elindult az utcán tovább.
- Tényleg soha többé nem akarsz engem látni?- kérdeztem.
- Soha.- mondta sírva majd tovább ment, de 10 méter múlva még hozzám szólt.
- Örülök, hogy megismertelek, Emily Emma Carter Moore.- mondta majd tényleg elsétált a ködben.
Ezután én D házához mentem, ahol a takarítónő szó nélkül beengedett. Apám jött le az előtérbe és mosolygott. Ekkor már teljesen szemben állt velem.
- Milyen sokat változtál kicsim.- mondta. Erre én lekevertem neki egy óriási pofont, majd elindultam a kijárat felé. Az ajtó előtt még megálltam egy pillanatra.
- Te viszont egész életedben ugyan olyan mocskos családapa maradsz. Onnantól kezdve, hogy megszülettem, odáig, hogy meghal az utolsó lányod.- mondtam majd sírva elindultam e reptér felé.
'Néha a hazugság jobb, mint az igazság. De rossz beleélni magad egy ócska hazugságba, amit valaki egy életen át terjeszt.'

Vége