Help, lopják az életem 4. fejezet/ Az a bizonyos "csere-bere" nap

 4. fejezet

 Anyám már aznap repülőre szállt és New York-ba indult, hogy segítsen az apámnak kampányolni. Nem igazán voltam feldobva hogy elmegy, de így legalább nem kell neki beszámolnom az idióta Csere napról.
 Másnap reggel a tornateremben kezdtem. Az első sorban foglaltam helyet, hogy onnan nézzem a Cserés napi beszédét az igazgatónak. Mellettem kb. 1 méteres körzetben nem ült senki. Mikor a tornaterem már teljesen tele volt az igazgató a mikrofonhoz állt és egy gyűrött papírfecniről kezdett felolvasni.
- Köszöntök mindenkit ezen a különleges csere napon.- mondta miközben a szemével intett csendre mindenkit.- Néhány éve vált hagyománnyá, hogy megrendezzük ezt a napot. Onnan kapta a nevét, hogy bizonyos szinten a diákok életet cserélnek. Együtt kell járniuk ebédelni és órákra, majd egymást hazakísérni iskola után.- mondta, miközben az összes diák figyelt mintha valami újdonságot mondanának számukra.- Ez egyben  a barátkozást is elősegíti. Nekem nincs is számotokra több mondani valóm, most hallgassátok meg Katey True diáktársatok eligazító beszédét.
 Ezután taps következett, majd Katey az első sorból felpattant és királynő ként sétált a mikrofon mögé.
- Sziasztok.-mondata, mit hangos kiabálás követett, talán egy összefolyt helló lett volna... nem tudom.- Mit azt hallhattátok ezen a napon párokat is fogtok kapni. Akiknek van esetleg barátjuk, be lehetett írni, és őt kapja párjául. Most pedig megkérlek titeket, hogy fáradjatok a portára, ott pedig párt fogtok kapni, majd a párotokkal együtt gyertek ide vissza.- hadarta ezt el Katey, nem lapról olvasva, úgy tűnik jó emlékezettel bír.
 A portán hamar sorra kerültem.
- Emily Carter vagyok!- mondtam, bár a nőt a nevem hidegen hagyta.
- Ja, Lena Moore lesz a párod.- mondta, majd felfele hajolt.- Lena Moore-t kérem!- kiáltotta, mire egy sötétbarna hajú gót stílusú szép lány jött elő a sorok közül!
- Szóval ez az úri pipi lesz a párom?- kérdezte vállat vonva a portástól.
- A nevem Emily Carter, és szeretnék veled jól kijönni.- mondtam Lena felé fordúlva.
- Remek csak menjünk már- mondta majd hátulról úgy megtolt a tornaterem felé, hogy majdnem elestem.
 A tornateremben akkor már sokan voltak... Sok vidám ember. Mikor leültünk az első sor legszélére egyikünknek sem állt módjában cseverészni, vagy valami ilyesmi.
 Mikor a tornaterem már teljesen megtelt Katey ismét a mikrofonhoz állt.
- Van bárkinek bármi gondja a párjával?- kérdezte kifejezően.
- Nekem.- mondtuk egyszerre Lena-val majd felálltunk és egymásra néztünk.
- Emily és Lena, ugye?- kérdezte Katey.- És mégis mi a bajod a másikkal?
- Én nem akarok egy teljes napot együtt tölteni ezzel az úri pipi-vel.- mondta Lena.
- Nem vagyok urri pipi.-tettem hozzá idegesen.
- Ne nevezzelek annak amikor az apád New York-ban lassan népszerűbb lesz mint az elnök? Minden magazin címlapján te szerepelsz! Mi ez ha nem urri élet?- kiáltotta idegesen Lena, nem mintha én nem felrobbanni készülnék a düh től!
- Álljunk meg lányok.- vágott közbe Katey, majd egy krimifilmekbe illő bilincset húzott elő a zsebéből és a kezemet a Lena-é hoz bilincselte.- Mindenkinek jó szórakozást, lehet menni órára!- kiáltotta Katey a diákok felé fordulva.
 A tornaterem lassan kiürült, mi pedig próbáltuk szét-szét húzni a kezünket Lena -val. Mikor mindkettőnk torkig volt a dühtől fogtuk magunkat és a parkoló járda szegélyére ültünk le.
- Hiányzott ez nekem?- kérdeztem.
- Én padjából annyira örülök ennek az egésznek mint te.- vágott vissza Lena.
 Körül belül 10 percet ültünk egy helyben, mikor egy nagy fekete furgon parkolt meg pont előttünk. Felálltam volna, csak épp egy lányhoz voltam bilincselve! A kocsiból két öltönyös ember szállt ki, feltűnő volt, hogy nagy sapkát viseltek amitől a fejük nem látszott, de megpróbáltam nem zavartatni magam.
 Mikor épp mögöttem haladt el a magasabbik fickó kezdtem megnyugodni. Erre a pasi hátulról a tenyerét a számra szorítja majd egy pisztolyt tartott  a homlokomnak. Lenával ugyan ez történt.
- Melyik lehet a Carter?- kérdezte a magasabb.
- Honnan tudjam? Vigyük mind a kettőt.- Majd egy óriási nagy ütést éreztem a tarkómon és elvesztettem az eszméletemet.

                                                                             ***

                                                                                                                                     Domi~

Help, lopják az életem 3. fejezet/ Az új suli

3. fejezet

 Másnap Reggel már 8-kor felkeltem. Anyám szerint a suli nádjából 10-15 percre van innen, de tudhatná, hogy szokásom hamarabb érkezni a kelleténél.
 8:30-kor már az iskola ajtaján mentem be. Akkora volt a nyüzsgés mintha épp a nap kellős közepe lenne. Minden ember egy lányra összpontosított aki szórólapokat osztogatott a diákoknak. Mikor a körülötte lévő összes ember kapott már szórólapot hozzám indult.
- Szia! Kérsz egy szólólapot?- kérdezte meglepő kedvességgel.
- Helló. Ez mit reklámoz?
- Lesz egy nap amikor az iskolában mindenki kap majd egy párt. Azzal a gyerekkel majd együtt járnak órákra, ebédelni, majd haza kell kísérni egymást. Te választottál már párt?- mondta.
- Az a helyzet, hogy új vagyok itt.
- Te lennél Emily Carter, Greg Carter lánya?- kérdezte meglepődve.
- Azt hiszem.
- Hisz mindenki rólad beszél. Katey True vagyok, a suli legnépszerűbb diákja a "csere-bere" napot is én rendezem.- mikor ezt ki mondta már a kezét nyújtotta, hogy üdvözöljön.
- Mikor lesz ez a csere izé nap?
- A csere-bere nap? Holnap.
- Holnap? De én nem ismerek senkit, kivel lennék együtt?- kérdeztem ijedten.
- Van egy lány. Nem rég jár ide, a neve Lena Moore. Neki sincs párja, szerintem lehetnél vele.
- Ő... Jó fej, mi van ha nem fog bírni?
- Őszintén? Lena Senkit sem bír...- mondta majd a portára vezetett.
 A portás egy fiatal hölgy volt. Remélhetőleg kedves.
- Te vagy Emily Carter?
- Igen.-mondtam, bár látszott rajta, hogy ezzel teljesen tisztában van.
- Tessék az órarended. A 72-es teremben kezdhetsz.
 Ezután a 72-es terembe mentem. Az utolsó padban ültem. Nem igazán tudtam a tanár irodalommal kapcsolatos idióta dumájára figyelni, az óra legaktívabb diákja egy Sam nevű srác volt. Ahogy megfigyeltem valamilyen kapcsolatban van Katey-vel. De megeshet hogy csak a népszerűség miatt jönnek ki olyan jól.

                                                                 ***
 Az nap 4-kor mentem haza. A sofőr a suli előtt állt meg. Nagyon ciki volt úgy beszállni a kocsiba, hogy mindenki engem bámul. Azt hittem Katey majd egy kicsit velem lesz, de ez nem így tűnt nekem.
 Mikor hazaértem anyám boldognak tűnt.
- Szia. Milyen volt az első nap?- kérdezte anya, mikor a lépcsőn jött lefelé.
- Elment. Miért vagy ennyire feldobva?
- Apád hívott. Üdvözöl...
- Remek. Mikor fogod meglátogatni?
- Ma este elmegyek. 1 hét múlva jövök. Apádnak szüksége van rám a választási kampány miatt.
- Menj. én meg leszek.- mikor ezt kimondtam már a szobámba vettem az irányt.

                                                                                                                                   Domi~

Help, lopják az életem: Szereplők, helyszínek

         Most végre megérkeztek a képes bemutatásai a

                             történet szereplőinek!

Emily Carter.

Egy New York-i Gazdag politikus lánya. Anyjával San Francisco-ba kell költözniük, hogy Emily egy nagy nevű iskolában folytassa tanulmányait. A lány nem szeretne elköltözni New York-bol, de a szüleit nem izgatja a lány akarata. További részletek a történet folytatásában.

Lena Moore

San Francisco-i lakos. Emilyvel egy iskolába járnak, később barátok lesznek. 

További részletek a történet folytatásában.

Susanne Carter

Emily édesanyja. A történetben nagyobb szerepe a folytatásokban várható.

Greg Carter

Emily apja. Gazdag New York-i politikus. Nem tud San Francisco-ba költözni lányával és feleségével, mert a munkája érdekében New York-ban kell maradnia, ezért Emily nagyon haragszik rá.

További részletek a történet folytatásában.

Katey True

Szintén San Francisco-i lakos és ugyan abba az iskolába jár mint Emily. Az iskola legnépszerűbb diákja.

További részletek a történet folytatásában.

Sam Hudgens

San Francisco-ban lakik. Egy évvel idősebb mint Emily. Szintén nagyon népszerű diák. 

További részletek a történet folytatásában.

Joe és Tomas

Mellékszereplők. Későbbi részekben látható felbukkanásuk.

Most pedig következzenek a helyszínek

Emily és családja egy kastélyhoz hasonló lakásban élnek New York külvárosában. Emily szerint ez a ház is túl nagy 3 személynek. (és a személyzetnek)

( a ház a képen hátulról)

Emily és az anyja ebben a házban laknak San Francisco-ban. Susanne szerint ez a ház kisebb mint amihez Emily hozzá van szokva.

Emily és a többi barátja (Sam, Katey és Lena) ebbe az iskolába járnak San Francisco-ban.

  

                                                                                                           Domi~

Vélemény írók: hajrá!

Sziasztok!

 A történetem első 2 részéhez szeretettel várom hozzászólásaitokat. Ha elolvastad és tetszett (vagy nem) írd le véleményed hozzászólásba, vagy akár chat-be! Hajrá, véleményeteket várom!

                                                                                                                                       Domi~

Help, lopják az életem 2. fejezet/ Az új otthon

2. fejezet


                                                                  1 héttel később:

 Aznap arra ébredtem, hogy a nap sugara a szemembe világít. Furcsa volt nem a házvezető nő karattyolására kelni. De ez a nap még akkor is különleges. Hisz ma utazunk San Francisco-ba. A gép 8:30-kor indul.
 Reggel 7:10 kor a hall-ban vártam anyámra. Egy tucat bőröndöt vittek ki a szemem előtt, hogy bepakolják az autóba.
- Jó reggelt kicsim!- szólalt meg anyám amikor a lépcsőn jött le, akár egy hercegnő.
- Jó reggel anya- feleltem, mire anyám már intett az ajtó mellett álló inasnak, hogy nyissa ki az ajtót. Nem is tudom miért kell ilyen korán menni. Mi túl "népszerűek" vagyunk ahhoz, hogy ne várjon ránk 318 utas. Végül én is anyám után mentem és beültem a limuzinhoz hasonlító matt fekete autóba.
 A reptérre nagyjából 40 perc volt az út. A csomagjainkat már nem láttam. Bennem meg volt a félelem, hogy talán rossz gépre teszik. Bár minden jobb volt annál mint amikor kiszálltunk a kocsiból és lesifotósok száza követett minket míg el nem értünk a V.I.P bejárathoz. Onnantól kezdtem magam tűrhetően érezni.
 A repülőn az 1. osztályon utaztunk. (nem mintha ez nem egyértelmű lett volna) Mikor helyet foglaltunk a fehér bőr ülésbe, tudtam, hogy anyám mostantól folyton-folyvást csacsogni fog.
- Ha gondolod megkérhetem a személyzetet, hogy rakjanak be egy filmet.- ajánlotta fel anyám miközben az övét csatolta be.
- Nem kell. Ez az út igazán rövid lesz. Inkább gondolkozom és tanulmányozom az új iskolám honlapját.- mondtam miközben már a laptopot fel is nyitottam és beütöttem az új iskolám honlapjának címét...
                                                                       ***
Miután a repülőgép földet ért és mi is beszálltunk egy autóba kezdtem megnyugodni. San Francisco igazán csodálatos hely. De a látszat néha csal...
- Hogy tetszik a hely?- kérdezte az anyám a gyönyörű tájat bámulva.
- Elmegy.
- A ház ahol lakni fogunk nem pont akkora mint az amiben eddig laktunk. Apád választotta, 5 szoba van benne és van uszodája is. A közelben van a golfpája, régen nagyon szerettél ám golfozni!
- 5 hálószoba? Uszoda? Mi értelme van ennek a nagy háznak? Mi ketten vagyunk anya. Mellesleg nekem nem lesz időm úszni, te meg amúgy sem szoktál...
- Igen, tudom... Az öt szoba azért kell mert 6 fős a személyzet.- mentegetőzött anyám.
- Nekem nincs szükségem szolgákra, anya. El tudom látni magamat is.- mondtam majd újra kinéztem az ablakon, de akkor már egy kastélyra hasonlító épületet pillantottam meg. Akár egy szappanoperában. A kocsi nagyon lassan halytott be, majd közvetlen a bejárati lépcső előtt állt meg. A sofőr ajtót nyitott. Anyámnak láthatólag tetszett ez a hely, de nekem undorodnom kellett.
 Egymás mellet indultunk el a hosszú betonlépcsőn felfelé. Amikor felértünk egy arany kilincsű óriási ajtó nyilt ki előttünk. Mikor beléptem egy óriási termet pillantottam meg. Csodálatos márvány lépcső volt, arany korláttal akárcsak othon. Mikor felmentem a lépcsőn egy hosszú folyosót pillantottam meg. A folyosó legvégén állt egy inas.
- Kisasszony, úgy vélem ez lesz az ön szobája!- mondta mikor észrevette, hogy tájékozatlanul állok eghelyben.
- Ömm... Izé... Oké!
Odamentem az ajtó elé, majd az inas kinyitotta az ajtót.
 Mikor bementem, úgy éreztem magam mint egy szállodában. Bár a szobám inkább egy antik múzeumi kiállításra emlékeztetett.
                                                                     ***
 Miután az összes ruhámnak helyet találtam a gardróbban elindultam a földszintre, hogy megkeressem az anyámat. A nappaliba lépve az anyámat pillantottam meg, miközben telefonált... valakivel!
- Viszlát!- mondta a vonal másik végén lévő idegennek az anyám. Miután a telefont a nappali asztalára helyezte közelebb jött hozzám... Nem is tudom, idegesnek néztem ki?
 - Hogy tetszik a szobád kicsim?
- Elmegy, kicsit nagy. Kivel beszéltél?- kérdeztem miközben helyet foglaltam a bőrkanapéban.
- Az új iskolád igazgatójával. Holnap 9-re mehetsz is. Már szóltam a sofőrnek, hogy 8 után induljatok. Egy jó bő fél óra innen a suliig.
Nem feleltem, inkább a konyha felé indultam és úgy döntöttem eszek valamit. A gyomrom már nagyon korgott.

                                                                                                                              Domi~

Help, lopják az életem 1. fejezet/ bevezetés

1. fejezet


- De apa, te mégis miért nem jössz velünk San Francisco-ba? Ennek így semmi értelme.- mondtam, majd visszaültem és folytattam a vasárnapi ebédet az anyám és az apám "üdítő" társaságában.
- Emily, tisztába vagy vele, hogy csak úgy nem hagyhatom itt New York-ot, itt dolgozom. A munkám most rengeteg időt igényel.-mondta az apám majd ő is helyet foglalt mellettem. Lassan már arra vágyok, hogy inkább lennék szegény és élnék egy tanyán, mint egy népszerű gazdag politikus egyetlen elkényeztetett kislánya.
 Az anyám ebéd közben végig engem bámult. Gondolom meg van a saját véleménye arról, hogy ő és én kettesbe elköltözünk San Francisco-ba, hogy ott egy nagynevű iskolába folytassam tanulmányaimat.
 Miután megköszöntem az ebédet a szobámba indultam, amikor az anyám a lépcsőn megszólított.
- Kicsim, tudom, hogy szereted az apád és nehéz lesz nélküle.- mondta miközben együtt haladtunk fel az arany korlátú lépcsőn.
- Hogy nehéz lesz nélküle? Fel sem fog tűnni, hogy nem lakik ott! Soha nincsen ideje rám, egy héten vagy hogy egy órát töltünk együtt. Ami azt illeti az együtt töltött 60 percünk alatt is folyton a telefonja csörög. A probléma csak az, hogy a sajtó erről fog írni 2 héten át, hogy miért is költöztünk el az ország másik végére.
- De lányom, ha nem az a gond, hogy hiányozna az apád, miért akarod, hogy az apád is velünk jöjjön?- kérdezte amikor már a szobám ajtaja előtt álltunk.
- Hogy ne arra következtessenek, hogy elváltatok, vagy hogy valami nincsen rendben a családban. Furcsa lesz 2 héten át magamat nézni az összes magazin címlapján. Mindössze csak a pletykák miatt akarom, hogy apa velünk jöjjön. Legszívesebben kitagadnám.- mondtam majd könnybe lábadt szemekkel a szobámba futottam és az ajtót kulcsra zártam.
- Emily, engedj be!- mondta az anyám miközben az ajtómon dörömbölt.- ezt meg kell beszélnünk kicsim!
- Én nem akarok beszélni.- kiáltottam úgy, hogy ne hallatszódjon a hangomon, hogy sírok. Hallottam ahogy az anyám végigballag a folyosón majd bemegy az apám dolgozó szobájába.
 Kis ideig gondolkoztam, majd véglegesen letöröltem a könnyeimet. Végül is boldognak kell lennem, 1 hét múlva egy nagy város kellős közepébe fogok költözni. Mire ez a gondolat végigfutott az agyamon már a bőröndök az ágyamon hevertek és a ruháimat próbáltam beléjük gyömöszkölni...

Help, lopják az életem

A korábbi bejegyzéseimben már említettem, hogy szeretnék majd, egy történetet írni. Most tehát jöjjenek a részletek...


Főbb szereplők:
  Emily Carter
  Lena Moore
  Joe és Tomas
  Susanne Carter
  Greg Carter
  Katey True
  Sam Hudgens

Helyszínek:
  U.s.a.: New york, San Francisco
  Hawaii

További részleteket hamarosan közlök, az első rész napokon belül meg fog jelenni! :)

                                                                                                                                   Domi ~

Az én blogom.

Sziasztok, Domi vagyok...

 Régóta gondolkoztam rajta, hogy írjak-e blogot, és most inába szált a bátorságom! :)
Külön kiszabott témája nincsen a blogomnak. Előre csak annyi, hogy sok érdekességet szeretnék veletek megosztani. Főképp, képeket, zenéket és talán egy történetet is. Látogassátok a blogomat, remélhetőleg tetszeni fog. :)

                                                                                                                                                 Domi ~