8. fejezet - Help, lopják az életem 3. évad

Valaki aki megért.

Max még mindig erősen szorította derekamat, amit jó magam is támogattam. A pultnak támaszkodtam, ezzel is elkerülve, hogy összeessek az idegtől.
- Nem megyek el innen ameddig meg nem magyarázza, hogy miért is van maga életben, és, hogy az apám fizetett-e magának?- néztem idegesen a rossz emlékeket felidéző férfi szemébe.
 Max persze az egészet nem is érthette.17 voltam amikor a suli udvaráról elraboltak, Lenával együtt. Én kellettem nekik. Vagyis akkor még úgy tudtam, hogy az apám pénze. Azonban amikor a csere megtörtént volna ezt a férfit és a társát lelőtték. És az idő múlásával az egész homályos. De ez a férfi az egyik elrablóm akinek a börtönben (vagy a föld alatt) lenne a helye.
- Ezt ne itt beszéljük meg ha lehet?- próbált az illető halkan reagálni.
- Akkor mégis hol? Hawaii-n?- emeltem fel a hangomat ahogy egyre több rossz emlékfoszlány villant fel bennem.
- Akkor azt hiszem, jobb lesz ha velem jösztök- biccentett egy ajtó felé a pult mögött. Max szorosan mellettem jött miközben beléptünk egy pihenő szobába.
 Teljesen otthon éreztem magam, leültem az egyik fotelbe, Max pedig a mellette lévőbe. A férfi csak megállt előttem és egy szekrénynek támaszkodott.
- Jason az igazi nevem. Sosem volt önnyű az életem. Elég nehéz életet éltem amikor az apád megkeresett- mesélte.
- Ismertétek egymást?
- Nem. Vagyis... Elég nagy volt a hírnevem a rossz fiúk körében és az apád párszor rajtakapott már. lopások és hasonlóak. Fizetett. Sokat.
- Mennyit? És miért is pontosan?- kérdeztem nagyokat nyelve nehogy elbőgjem magam.
- Sokat, eleget, hogy egy haverommal együtt menjünk bele. Elkellet rabolnunk Emily Cartert. Egyetlen egy fotót mutatott rólad. Azt hitte nem tudjuk, hogy a lánya vagy, de persze, hogy tudtuk. Elraboltunk, aztán pedig minden úgy történt ahogy te is emlékezhetsz.
- De hisz a rendőrök lőttek. A rablókra. Rátok.
- Azok nem igazi rendőrök voltak. Nem volt az elrablás bejelentve. Az apád valami miatt azt akarta, hogy eltűnj a képből, de aztán rájött, hogy nem jelentesz veszélyt. És visszavett. Talán ez a megfelelő szó. Csak megrendezte a dolgot, hogy nehogy rájöjj a dolgokra.
- Hát persze. az apám azt hitte, hogy tudok a másik családjáról. azt hitte azért nem akarok elköltözni, azért akarom közel tartani magunkhoz, mert tudom, hogy kettős életet él. Aztán rájött, hogy nem tudok róla és arra is, hogy anya terhes Miával. ÉS így mégis kellettem neki.
- Biztosan. Ezt nem tudom megmondani.
- Ő raboltatta el Lenát és Zoét is?
- Nem tudom mi volt a nevük. Újra felkeresett, hogy szüksége van ránk, de én nem mentem bele. szeretem a munkámat, családom van. Feleségem és két gyerekem. El akarom felejteni amit tettünk.
- Köszönöm én... Jobb ha megyek- álltam fel és idegesen kirohantam egészen az utcáig.
- Emily, várj, én ebből nem értettem semmit.
- Nem bírom tovább. Nem lehet igaz. Lehetetlen- kapkodtam levegő után, néhányan ahogy kikerültek minket furcsán néztek
- Gyere ide- szorított magához, miközben kicsordult az első könnycsepp a szememből.
 Nem tudom mennyi ideig álltunk ott összeölelkezve, de egy idő után eltoltam őt magamtól.
Mélyen egymás szemébe néztünk. Homályosan láttam Max fejét amikor egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám majd megcsókolt.
 Visszacsókoltam. Magam sem tudom miért de visszacsókoltam.
- Sajnálom- suttogta ahogy eltolt magától.
- Miért kérsz bocsánatot?- kérdeztem.
- Mert... Megcsókoltalak- habozott egy pillanatig.
- Ne kérj bocsánatot, mert ez nem egy baj- mondtam, majd ismét mélyen egymás szemébe néztünk és most én csókoltam meg őt.

7. fejezet - Help, lopják az életem 3.évad

 Csakis rossz emlékek

Aznap este már nem mentem el a szállodába, Jessicánál aludtam. Bár azt nem nevezném alvásnak, hogy én forgolódtam és a plafont bámultam Ő pedig a folyosón sétált le-fel és 10 percenként ivott egy pohár vizet.
 Reggel Jessica adott kölcsön egy pólót és egy farmert, majd mivel neki nem volt étvágya én egyedül lementem egy közeli pékségbe. Ahogy beléptem az ajtón megcsapott a frissen sült péksütik illata. Elég sokan álltak a sorban, úgyhogy beálltam a fiatal lány mögé és a kínálatot vizsgáltam.
- Nem tudod véletlenül, hogy kivonták a forgalomból a 23-as sajtosat?- kérdezte egy magas srác mögülem, mire megfordultam és furcsán néztem rá.
- Ömm, bocsi először vagyok itt, hogy őszinte legyek. Nem tudom melyik a 23-as sajtos- mondtam megrántva a vállamon a táskámat.
- Szerintem a legfinomabb péksüti egész Londonban- mondta a plafonra pillantva.
- A legfinomabb?- kérdeztem vissza.
- Ha rossz kedvem van mindig azt veszem- mondta az idegen, mire elcsodálkoztam. Csak nem egy pasi akinek vannak érzései.
- Áh- bólintottam az idegent fürkészve. - Gyakran?- kérdeztem vissza és felhúztam a szemöldökömet.
- Dehogy, csak szívatlak, átutazóban vagyok, életemben először járok itt. De szerinted melyiket kellene választanom?- röhögte el magát a pasas. ÉS nem, még mindig nem a srác akinek vannak érzései.
- Már majdnem elhittem, te idióta- csaptam a karjára viccesen.
- Max- nyújtotta a kezét, mire kezet fogtunk.
- Emily. Honnan jöttél?- kérdeztem, miközben előrébb léptem egyet.
- Ausztráliából tartok hazafelé, jelenleg Ausztriában élek, van egy kis sütödém ott, családi vállalkozás féleség. Ausztráliában régi barátokat látogattam meg, és hát nem megy közvetlen járat Sidney-ből, úgyhogy pár napot itt töltöm Londonban. És a szállodámban rettenetes a kaja- mesélte mire mosolyogva bólintottam. - És mi a te történeted?- kérdezte.
- Az egy kicsit komplikált, de leegyszerűsítve azt hiszem én is barátokat látogatok meg és egyébként New Yorkban élek.
- Ilyenek ezek a távoli barátok, csak a baj van  a látogatásukkal- mondta mire e pénztáros nő felém fordult.
- Ömm, szia, azt hiszem egy 23-as sajtos lesz- mondtam.
- Szerencséd van, jövő héttől már nem lesz kapható, sokan azt mondják ez a legjobb dolog itt- mondta az eladó miközben egy zacskóba tette azt a bizonyos sajtosat.
- Ide ugyan az- intett mögülem Max.
 Miután mindketten a 23-as sajtost kértük ki, leültünk egy padra a pékség előtt.
- Melyik szállodában szállsz meg?- kérdeztem.
- Valami For... Fort... várj itt van a kártyám rá van írva- mondta, majd előkapta a zsebéből a kártyáját. - Fortune. Hogy is mondjam, elég rossza  kaja. A hellyel nincs gond, csak egy két kivetnivalót találtam benne.
- Ez pont kapóra jött. El tudnád mondani, hogy hol is van pontosan ez a hely?- kértem Maxot.
- Miért érdekel ennyire?- kérdezett vissza.
- Lenne ott este pár... dolgom. Elintézni való ügyek. Annyit tudok, hogy ott lesz, semmi több.
- Rendben. Akkor jobb lesz ha követsz.
 Mindketten bézsaltunk egy taxiba, Max pedig leadta a címet a sofőrnek.
- Úgy tudtam a Fortune egy étterem- mondtam miközben megpillantottam a sarki épületet.
- Az is- biccentett felém Max, majd kiszálltunk a Kocsból és besétáltunk az épület ajtaján.
 A nagy előcsarnokból két ajtó nyílt. Az egyik az étterem volt a másik pedig a hotel részleg. A Hotel ajtaja felé vettük az irányt Max pedig a portán megnyomta a csnegőt én pedig lassan követtem őt.
- Segíthetek uram?- jött elő hátulról egy pasas. Magas, nagy darab férfi.
 Valami volt az ember szemében.
- Ismerjük egymást?- szólaltam meg hirtelen a portás felé fordulva.
- Nem vagyok benne biztos. Mi a neved?- kérdezte.
- Emily Carter- mondtam.
- Melyik Carter család?- kérdezte a pasas, mire a szívem összeszorult és egyszerűen nem tudtam hinni a fülemnek. A következő pillanatban megszédültem, de Max hátulról elkapott és riadtan nézett rám.
- Jól vagy Emily?- nézett mélyen a szemembe, miközben egy kövér könnycsepp csordult ki a szemem sarkából.
- Hát persze, hogy ismerjük egymást. Azt hittem, hogy maga halott- förmedtem rá a portásra.
- Pedig nem- húzta gúnyosan félre a száját a férfi.
- Ismeri apámat. Ismerte akkor is? Akkor is amikor... Amikor elrabolt engem és Lenát az iskola előtt? Az apámnak... Kérlek mondd meg, hogy volt-e azokhoz a dolgokhoz az apámnak köze. Nagyon szépen kérlek- mondtam bőgve, az asztalra nehezedve. Max még mindig tartotta a derekamat.
- Jobb ha most távozik Miss Carter. Emiy. Tökmindegy.
- Az apám bérelte fel magát akkor, ugye?- kérdeztem most már teljesen kifordulva magamból.

6. fejezet - Help, lopják az életem 3. évad

Leblokkolva

- Azonnal ott vagyok. De várj egy pillanatot Jessica, hívtad már a rendőröket?- kérdeztem a kijárat felé véve az irányt.
- Nem, először neked akartam szólni, mert mondta, hogy délután itt jártál.
- Nagyon szépen kérlek ne hívd még őket, míg oda nem érek.
 Beszálltam az első taxiba ami lehúzódott az út szélére és Mikeék háza felé vettem az irányt. Jessica a ház előtt toporzékolt.
- Zoé hol van?- kérdeztem.
- Felvittem és lefektettem aludni, szegény nagyon megijedt, azt kellett, hogy mondjam azok az emberek a barátaink voltak. De most te jössz Emily, miért nem hívhatjuk most azonnal a rendőröket?- kérdezte tőlem, idegességében a homlokát törölgette és elképesztően gyorsan beszélt.
- Nem mondta el Mike miért kerestem fel őt a délután?
- Azt mondta Lena után érdeklődtél... Meg, hogy mondtál valami nagyon durva dolgot, de azt nem mondhatja el- gondolkozott tovább Jessica.
- Azért jöttem el délután, mert úgy gondolom, hogy tudom, hogy ki és miért rabolta el Lenát.
- Szerinted elrabolták?- nézett rám meglepődött arckifejezéssel?
- Én úgy vélem, méghozzá azért mert tudott egy titkot, amit mindössze csak Ő, én és még az a személy tudott akiről a titok szól. Tudom ez így nagyon kusza. az a lényeg, hogy elárultam ezt a titkot Mikenak, hogy értse az egész elméletemet. Talán ez az illető aki Lenát is elrabolta félt, hogy Mike szája eljár és őt is eltette láb alól- meséltem el dióhéjban a történetet.
- Szóval van ez a titok, és mindazok akiknek elmondtad eltűntek, vagy elrabolták őket? De várj, te még itt vagy- tett fel egy jogos kérdést Jessica.
- Az illető tudja, hogy nekem sosem járna el a szám ezzel kapcsolatban.
- Hé, most már mondd el mi ez az egész, én is tudni akarom.
- Ha elmondom valószínűleg téged is letámadnak, lehet épp amikor Zoét viszed iskolába, vagy amikor leugrassz a boltba. Nem szabad kockáztatnunk.
- Rendben akkor ne mond el a titkot. De mégis, hogy akarjuk visszaszerezni Lenát és Mikeot?
- Fogalmam sincs. De mindannyiunknak jobb lesz, ha a rendőrséget nem keverjük bele ebbe az egészbe.
- Bajuk is eshet, Emily! Bele sem merek gondolni, hogy mi lehet ennyire rettenetes, hogy embereket kell rabolnia valakinek. És ami a legrosszabb- vitte le a hangját nagyon halkra- meg is halhatnak, belegondoltál már ebbe?- Jessica könnybe lábadt szemmel hajolt nagyon közel hozzám.
- Menjünk fel, jó?- néztem rá, majd a bejárat felé vettük az irányt. Nem akartam most, egy igazán drámai és egyébként szomorú pillanatban elkezdeni nyávogni, hogy én inkább a lépcsőt használom, végül is kibírtam a liftet, de nagyon rizikós volt.
 Belépve a lakásba lehúztam a cipőmet és beléptem a nappaliba.
- Hol alszik Zoé?- szóltam ki a napplaiból mivel láttam, hogy a kislány most nem ott alszik.
- Nincs itt?- lépett be a szobába Jessica és megemelte a takarót.
- Nem ment át a szobájába?- kérdeztem mire mindketten átrohantunk a szomszéd szobába. Rózsaszín falfesték és igazándiból minden rózsaszín vagy lila. Igazi csajos szoba.
- Zoé! Zoé, hol vagy?- kezdtük el kinyitogatni a szekrényeket és benéztünk minden lehetséges helyre.
- Nincs- zártam be a ruhásszekrény ajtaját.
- 10 percre hagytam fent. Volt már, hogy fél órákra hagytuk őt itthon, és soha nem volt még semmi.
- Nyugi, minden rendben lesz.
- Nem nem lesz. Te tényleg nem réted Emily? A férjemet elrabolták a gyerekemet felszívta a föld. Semmi sem lesz rendben- rogyott le sírva a takaróra ahol Zoénak kellene épp feküdnie.
- Mi az a papírlap- mutattam a takaró elől előbukó lapocskára. Felkpatam az ágyról és elolvastam.
- "Holnap 9-kor a Fortune étterem háta mögött. Egyedül gyere"- olvastam fel hangosan is.
- Mi?- nézett rám furcsán Jessia.
- Úgy tűnik az elrablók nem számítottak rá, hogy én is itt leszek amikor megtalálod a levelet, de úgy érzem, hogy cserét akarnak.
- Milyen cserét?
- Zoét rád- böktem ki.
- Mi? Miért kellenék én nekik?- kérdezte Jessica idegesen és leült Zoé ágyára, fejét pedig a térdeire hajtotta.
- Szerintem úgy gondolták, hogy elmondom neked a titkot és akkor te is kellesz nekik.
- Hajrá Emily, akkor most már mondd el!- nézett rám idegesen Jessica.
- Rendben. Szóval az a helyzet, hogy az apám kettős életet él. 2 családja van, az egyik az én családom is egyben illetve egy rakás testévem, a másik pedig itt lakik Londonban, itt is van egy pár gyereke, és egy másik felesége. Anya biztosan nem tud róla, a másik feleség valamit tud, de nem érdekli.
- Hát, szóhoz sem jutok...
- És akinek eddig elmondtam ezt, azok mind eltűntek. Egyszerűen elraboltatta őket az apám, hogy fenn tarthassa a kis titkát.