2/18 'Néha a hazugság jobb, mint az igazság. De rossz beleélni magad egy ócska hazugságba, amit valaki egy életen át terjeszt.' /befejező rész/
Miközben én megpróbáltam őket magamhoz ölelni, Mia reflex szerűen megakadályozta ezt.
- Sajnálom, de mi nem ismerünk téged.- mondta.
- Hisz a testvérem vagy!- mondtam idegesen.
- Nekem csak két testvérem van és mid a kettőjüket ismerem.
- Az apád még mindig nem nyitotta ki a szemedet, mi?- kérdeztem Miától, és Laraát már be sem vettem a beszélgetésbe.
- Nem tudom mire érted. A szüleim nekem mindig is az igazat mondták.- mondta.
- A szüleid jobban hazudnak mint gondolnád, a nővéred vagyok Sharon Carter. És ha erre rájöttél akkor keress fel és majd együtt szidjuk az anyádat és az apádat. De csak hogy tudd D nem az anyád.- mondtam sírva majd hátat fordítottam.- Viszlát.- mondtam még hátra nézve, de nem bírtam visszafogni könnyeimet.
- Emma!- kiáltotta Lena majd odafutott hozzám.- Szóval összefutottál velük.
- Semmit nem tud. Azt hiszi azok az emberek a családtagjai. Mia a neve, de felvette a Carter nevet. Hogyan lehetséges, hogy semmire sem emlékszik?
- 16 év nagyon sok idő Emma. 16 évvel ezelőtt még te döntöttél így.
- Mert szenvedett volna, ha velem nő fel. De most már tudom, hogy így is szenved.
- Akkor menj el D-hez és mond meg, hogy neked szükséged van a testvéredre.- mondta Lena bíztatás képen.
- Már ezt a sebet sohasem varrhatom be. És ha visszaszerzem. Már nem vagyok gazdag, és nem akarom, hogy nélkülözzön. Ha vissza jön eltöltünk 2 hetet azzal, hogy egymásnak mesélünk a külön töltött időről. Utána majd minden álma egy rendes, gazdag család lesz. Szóval már csak egyetlen egy dolgom van,meg kell tudom apám vissza ment-e anyához.
- Te valójában ezért hagytad ott Miát?- kérdezte Lena idegesen.
- Nem hagyhattam, hogy a családom szétessen.
- 17 év alatt még sosem csalódtam benned ilyen nagyot Emily Carter.- mondta Lena, majd az újságokkal a kezében a végtelenségbe sétált.
Másnap repülőre ültem és indultam New Yorkba. amikor a gép leszállt egy taxival azonnal a régi házunkhoz siettem. A kapu nyitva volt, szóval a főbejáratig besétáltam. Az ajtón bekopogtam, mivel ha bemegyek, előfordulhat, hogy anyáék már nem itt laknak. Egy szőke lány nyitott ajtót.
- Hello. Kihez van szerencsém?- kérdezte kedvesen.
- Emily Carter vagyok.- mondtam, gondoltam ez a nevem itt ismertebb.
- Carter?- kérdezte.- Én Lusia Carter vagyok, úgy tűnik rokonok lehetünk.- mondta.
- A szüleid itthon vannak?- kérdeztem.
- Persze, gyere be.- mondta, majd bementem. És néhány perc múlva anya márt a hátam mögül szólalt meg.
- Segíthetek kisasszony, a lányom mondta, hogy keresett.- mondta, majd megfordultam és akkor már anya állt előttem, aki egy cseppet sem változott az évek során.
- Emily Carter vagyok. Anya...- mondtam majd hirtelen megöleltük egymást.
- Annyira örülök neked.- mondta anya sírva.- Had mutassalak be a testvéreidnek.- mondta, majd amikor megfordultam hirtelen három lány állt előttem.
- Linda és Jessie a ikrek, és ő itt a testvérük Lusia, ti már találkoztatok.
- Sziasztok.- mondtam.- Tudom furcsa így meg tudni, de a testvéretek vagyok.
- Üdv akkor itthon.- mondta Linda.
- Mindig is akartunk egy negyedig testvért.- mondta Jessie.
- Hát, valójában van egy ötödik testvérünk, de ő már nem él velünk.
- Mi történt Sharonnal?- kérdezte anya.- tudod amikor elmentél apád azzal viccelődött, hoyg megcsalt meg el akart válni. 2 évig külön voltunk, utána meg visszajött hozzám.- mondta anya, gondolom D megkapta Sharont és így apa egyből visszajött.
- Tudod anya, Sharon Lenával él Londonban, havonta egyszer látom, azt hiszi ELna az anyja és ez így jó.- hazudtam, mert néha jól esik hazudni ha az másnak jó, és ilyen az élet.
- Akkor ő biztonságban van, de te ideköltözöl hozzánk?- kérdezte.
- Látni szeretném először apát.
- Üzleti úton van, holnap jön haza.- mondta Linda a hátam mögül.
- Akkor most visszautazom Londonba, hazahozom a dolgaimat és holnap jövök vissza, mondtam és már abban a pillanatban indultam a reptérre.
Az ottani reptértől taxival mentem D házáig. Egy utcával a ház előtt megállítottam a txit és onnan gyalog mentem. Az utcán Lena jött velem szembe.
- Szia.- mondtam, és álltunk meg egymással szembe.
- Mit keresel itt?- kérdezte.
- Beszélnünk kell.- mondtam.
- Tudod, csodálatos érzés volt úgy felnőni, hogy nem maradtam láthatatlan. De... de most mégis úgy érzem, hogy vissza kell bújnom a láthatatlan világomba. A te életed bonyolult és már ne, is a tied. Ellopták tőled, valaki más lettél.
- Akkor segíts visszaszerezni. Most már 4 testvérem van, és te.
- Sikerül visszatérned, ha hazamész, és akkor rám már nem lesz szükséged.- mondta majd elindult az utcán tovább.
- Tényleg soha többé nem akarsz engem látni?- kérdeztem.
- Soha.- mondta sírva majd tovább ment, de 10 méter múlva még hozzám szólt.
- Örülök, hogy megismertelek, Emily Emma Carter Moore.- mondta majd tényleg elsétált a ködben.
Ezután én D házához mentem, ahol a takarítónő szó nélkül beengedett. Apám jött le az előtérbe és mosolygott. Ekkor már teljesen szemben állt velem.
- Milyen sokat változtál kicsim.- mondta. Erre én lekevertem neki egy óriási pofont, majd elindultam a kijárat felé. Az ajtó előtt még megálltam egy pillanatra.
- Te viszont egész életedben ugyan olyan mocskos családapa maradsz. Onnantól kezdve, hogy megszülettem, odáig, hogy meghal az utolsó lányod.- mondtam majd sírva elindultam e reptér felé.
'Néha a hazugság jobb, mint az igazság. De rossz beleélni magad egy ócska hazugságba, amit valaki egy életen át terjeszt.'
Vége
Lusia Carter
A lány a legkisebb Carter gyerek.
Van két testvére, akik ikrek és kiderül, hogy Emily
az édestestvére. Szívesen megismerné az ötödik testvérét,
de sajnos ere nincsen esélye.
Linda Carter
Linda 10 perccel idősebb mint ikertestvére.
Nagyon örült Emily érkezésének.
Szereti a testvéreit, és rettenetesen össze
lenne törve, ha megtudná, hogy az apja ki is valójában.
Jessie Carter
Ő örült a legjobban, hogy kiderült az, hogy
öten testvérek. Sokak szerint nem hasonlít testvéreire.
Szeretne közel kerülni Emilyhez,
és majd' megöli a kíváncsiság, hogy Sahorn vajon hogyan néz ki.
Köszönetnyilvánítás:
Igaz a történetnek hamarabb vége szakadt mint gondoltam, de
szerintem izgalmasra sikerült. Köszönöm Reginek és Aninak-hogy mindig írtak hozzászólást.
És még Monát emelném ki aki szintén végig követte a történetet. jövőhéten még jövök egy beszámolóval is.
Nagyon, nagyon, nagyon remélem, hogy tetszett.
Kérdésem:
Ha folytatódna a történet TE hogyan folytatnád? Komiba jöhetnek az ötletek!
Domi~
