Kitálalva
- Mr. Carter megcsalja az anyádat?
- Vagy lehet, hogy inkább az anyámmal csalja meg a másik nőt, ki tudja, azzal mióta van együtt. De ez egy rettenetes titok. Apámnak 7 gyereke van innen-onnan szó szerint. És most ha minden jól megy hamarosan 8 lesz. Amitől csak, hogy tudd, én egyáltalán nem vagyok feldobva.
- Hű, ez így gyors. Mr. Carter nem öreg már egy kicsit?
- De, én sem tudom, hogy minek neki még egy gyerek. De még nem biztos a hír- hosszú idő után először mosolyogtam. Együtt nevettünk ez a szitu most tényleg vicces.
- Rendben, ez egy nagyon gáz titok, amiről gondolom én, hogy csak te Lena meg az apád tud. És akkor az elrablás, hogy jön ide- kérdezte és mindketten abbahagytuk a mosolyt és a legkomolyabban néztünk.
- Úgy gondolom, hogy az apám rájött, hogy Lena is tudja a titkot. És mivel neki így most pont jó, hogy mindenhól van egy tucat gyereke és cikázik két város között teljes titokban, nem szeretné, hogy valaki elárulja a titkot. Pontosan tudja, hogy én anyának soha nem mondanám el, mivel túl jól ismer és igaza is van. Soha nem lenne szívem anyámmal ezt tenni, és ha talán ez a helyzet a legrosszabb, ami lehet, akkor sem akarom, hogy neki és a testvéreimnek ennél is rosszabb legyen. Szóval én kiestem neki pedig még álmában sem járna el a szája, szóval maradt Lena. És talán ha nem is ölné meg, elrabolhatta. Megfenyegetheti, ha kitálal, végez valakivel, aki hozzá közel áll. Persze szerintem Lena soha nem tenné ezt, de természetesen ezt apám nem tudja.
- Ez hihetetlen- állt el Mike lélegzete. Tényleg tátot szájal figyelte ezt a kifordított love story-t.
- Szóval, most csak akartam, hogy rajtam kívül még tudjon valaki erről a titokról.
- És nekem most mi a dolgom? Azon kívül, hogy egy óriásit csalódok a Carter családban. Persze benned nem.
- Nincs más dolgod, mint megtartani a titkot, és ennyi. Ja, és valójában csak apámban kell csalódni, ha jobban belegondolok még D, apám másik felesége sem tehet semmiről. Anyám meg aztán nagyon nem.
Felálltam és az ajtó felé néztem, amikor a kis Zoé kinyitotta szemeit.
- Jó reggelt- mondta neki Mike.
- Ki ez a néni?- kérdezte majd rám nézett és felült az ágyon. Most így nézve tényleg kiköpött Mike, de ha keresném még Lena vonásait is megtalálnám a tündéri kislány arcában. Mike helyett én léptem köze Zoéhoz.
- Emily vagyok, jó barátja Lenának- és igen, bár így lenne. De tenni fogok arról, hogy így legyen.
- Lena a keresztanyukám. És elment- mondta. A hangja elragadó volt, gondolom nem is lehetne egy 3 évessel másképp megértetni a történetet.
- Igen- mosolyodtam el.- Most mennem kell, szia-, köszöntem el, majd Mike-al a sarkamban mentem az ajtó felé.
- Majd jelentkezem- mondtam majd átöleltem. Ő is elmosolyodott és kiengedett. Lassan ismét a lépcsőt használva lementem, nem is tudom, hogy miért irtózom ennyire a liftektől. Amikor még szép életem volt, és hármasban éltünk anyáékkal – akkor még nem is gondoltam volna, hogy apának van egy másik családja- egyszer elmentünk a plázába és bent ragadtunk a liftbe. Bár a plázás liftek kicsit sem visszataszítóak, vak sötétben ültünk másfél órát
Kisétáltam az ajtón és őszintén mondom nem tudtam, hogy hova tovább.
Még mindig éhes voltam, de egy próbát megér… Visszamegyek Mr és Mrs Carter csodálatos lakásába, és hátha ott van apám és beszélhetek velük, hátha gratulálhatok az új jövevény érkezéséhez.
Ismét taxiba ültem, ha ennyit közlekedem, mindegy lenne, ha bérelnék egy autót, vagy vennék egy kocsit. Bár azt nehéz lenne repülővel hazavinni, inkább majd bérelek egy kocsit, de majd csak a látogatás után.
Hamar odaértem, végre nem egy olyan nagyon bamba taxist fogtam ki. Amelyik Mikehoz hozott az olyan lassan jött, hogy szerintem gyalog hamarabb értem volna, egy biciklis majdnem megelőzött minket. És még nézett, amikor egy cent borravalót sem adtam neki.
Amikor odaértem lassan besétáltam. Biztos furcsa lehet, hogy egy nap kétszer visszajövök, de hát ennél hülyébnek már csak nem fognak nézni.
Bekopogtam, majd megnyomtam a csengőt is. 2 percet vártam, amikor valaki ajtót nyitott, apa volt az.
- Emily?- kérdezte. A hangja kemény volt, tényleg meglepődött. Nem is tudom, hogy anya miért nem mondta el neki, hogy ide jövök, vagy Mia miért nem újságolta még el neki.
- Apucikám- mondtam, majd minden erőmet összeszedtem és megöleltem. Fúj! Rettenetes volt megölelni, általában azt ölelem, meg akit szeretek és nem azt, akit utálok. Betolakodtam mellette és a nagy előtérben álltunk most. Senkit nem láttam. Apa bezárta az ajtót és kínos volt neki
- Emily, mit keresel itt?
- Hát, ha jól gondolom nekem ehhez a kérdéshez sokkal több jogom van, mint neked- mondtam magas hangon, majd a hangomat lejjebb emeltem!- Csak mert fontos lenne elbeszélgetnünk arról, hogy mit akarsz te Lenától. Hagyd őt békén és engedd szabadon.
- Először is bármiről is beszélsz, Lenáhot neked már nincs közöd. Nem vagytok már barátok- mondta. Úgy csinált mintha nem tudná, miről beszélek. Amit mondott, hogy mi már nem vagyunk barátok kicsit szíven szúrt. Majdnem kicsordult egy könnycsepp a szemem sarkában, de megerőltettem magam.
 |
| Jessika Morgan Moore |
- Ehhez meg neked nincs közöd! És annak az oka, hogy mi nem vagyunk barátok, Te vagy.
- Rendben, akkor az ok én vagyok. Most pedig elmehetsz!- majdnem a kezem után kapott, de én még nem fejeztem be a beszélgetést.
- Ne merj kidobni apucikám. Szeretnék gratulálni az legújabb gyerekedhez, aki még tudom, hogy nem született meg. Remélem fiad születik.
- Honnan tudod te mind ezeket? Neked ehhez nincs közöd.
- A lányod vagyok, elég sok mindent tudok rólad. Én vagyok a trónörökösöd apu. Tudom, hogy egy elkeseredés neked, hogy minden gyereke lány. Ja, még valami. Nem Lena volt az egyetlen kívülálló, aki tud a cselszövéseidről- mondtam gúnyosan. Hátat fordítottam majd még a vállam felett visszaszóltam:- Szia apukám.
Ő nem köszönt, csak hátat fordított. Ezután gyalogoltam néhány utcát és beültem egy normális étterembe. Itt már valamivel kulturáltabb emberek voltak. Rendeltem egy vacsorát, ami rántott sajtból, paradicsomsalátából és burgonyából állt. A kedvencem. Nagyjából este 7 volt, amikor fizettem és gyalog indultam a szálloda felé. Már előre tudtam, hogy majd ott bérelek egy szobát. Mikro beléptem a szálloda ajtaján megcsörrent a telefonom. Ki keres este fél 8-kor?
- Igen?- szóltam bele, a szám ismeretlen volt,d e Londoni. Mike lesz az, gondolom.
- Emily? Emily Carter? Segítened kell! Jessika vagyok, Mike felsége. Nemrég a parkban voltunk Zoéval és Mike-al mikor kétmaszkos férfi elrabolta Mike-ot!
Egy pillanatra leállt a szívem… Apám megtudta volna, hogy én Mike-nak mondtam el a titkot ma délben? Hogyan?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése