2014. augusztus 14., csütörtök

7. fejezet - Help, lopják az életem 3.évad

 Csakis rossz emlékek

Aznap este már nem mentem el a szállodába, Jessicánál aludtam. Bár azt nem nevezném alvásnak, hogy én forgolódtam és a plafont bámultam Ő pedig a folyosón sétált le-fel és 10 percenként ivott egy pohár vizet.
 Reggel Jessica adott kölcsön egy pólót és egy farmert, majd mivel neki nem volt étvágya én egyedül lementem egy közeli pékségbe. Ahogy beléptem az ajtón megcsapott a frissen sült péksütik illata. Elég sokan álltak a sorban, úgyhogy beálltam a fiatal lány mögé és a kínálatot vizsgáltam.
- Nem tudod véletlenül, hogy kivonták a forgalomból a 23-as sajtosat?- kérdezte egy magas srác mögülem, mire megfordultam és furcsán néztem rá.
- Ömm, bocsi először vagyok itt, hogy őszinte legyek. Nem tudom melyik a 23-as sajtos- mondtam megrántva a vállamon a táskámat.
- Szerintem a legfinomabb péksüti egész Londonban- mondta a plafonra pillantva.
- A legfinomabb?- kérdeztem vissza.
- Ha rossz kedvem van mindig azt veszem- mondta az idegen, mire elcsodálkoztam. Csak nem egy pasi akinek vannak érzései.
- Áh- bólintottam az idegent fürkészve. - Gyakran?- kérdeztem vissza és felhúztam a szemöldökömet.
- Dehogy, csak szívatlak, átutazóban vagyok, életemben először járok itt. De szerinted melyiket kellene választanom?- röhögte el magát a pasas. ÉS nem, még mindig nem a srác akinek vannak érzései.
- Már majdnem elhittem, te idióta- csaptam a karjára viccesen.
- Max- nyújtotta a kezét, mire kezet fogtunk.
- Emily. Honnan jöttél?- kérdeztem, miközben előrébb léptem egyet.
- Ausztráliából tartok hazafelé, jelenleg Ausztriában élek, van egy kis sütödém ott, családi vállalkozás féleség. Ausztráliában régi barátokat látogattam meg, és hát nem megy közvetlen járat Sidney-ből, úgyhogy pár napot itt töltöm Londonban. És a szállodámban rettenetes a kaja- mesélte mire mosolyogva bólintottam. - És mi a te történeted?- kérdezte.
- Az egy kicsit komplikált, de leegyszerűsítve azt hiszem én is barátokat látogatok meg és egyébként New Yorkban élek.
- Ilyenek ezek a távoli barátok, csak a baj van  a látogatásukkal- mondta mire e pénztáros nő felém fordult.
- Ömm, szia, azt hiszem egy 23-as sajtos lesz- mondtam.
- Szerencséd van, jövő héttől már nem lesz kapható, sokan azt mondják ez a legjobb dolog itt- mondta az eladó miközben egy zacskóba tette azt a bizonyos sajtosat.
- Ide ugyan az- intett mögülem Max.
 Miután mindketten a 23-as sajtost kértük ki, leültünk egy padra a pékség előtt.
- Melyik szállodában szállsz meg?- kérdeztem.
- Valami For... Fort... várj itt van a kártyám rá van írva- mondta, majd előkapta a zsebéből a kártyáját. - Fortune. Hogy is mondjam, elég rossza  kaja. A hellyel nincs gond, csak egy két kivetnivalót találtam benne.
- Ez pont kapóra jött. El tudnád mondani, hogy hol is van pontosan ez a hely?- kértem Maxot.
- Miért érdekel ennyire?- kérdezett vissza.
- Lenne ott este pár... dolgom. Elintézni való ügyek. Annyit tudok, hogy ott lesz, semmi több.
- Rendben. Akkor jobb lesz ha követsz.
 Mindketten bézsaltunk egy taxiba, Max pedig leadta a címet a sofőrnek.
- Úgy tudtam a Fortune egy étterem- mondtam miközben megpillantottam a sarki épületet.
- Az is- biccentett felém Max, majd kiszálltunk a Kocsból és besétáltunk az épület ajtaján.
 A nagy előcsarnokból két ajtó nyílt. Az egyik az étterem volt a másik pedig a hotel részleg. A Hotel ajtaja felé vettük az irányt Max pedig a portán megnyomta a csnegőt én pedig lassan követtem őt.
- Segíthetek uram?- jött elő hátulról egy pasas. Magas, nagy darab férfi.
 Valami volt az ember szemében.
- Ismerjük egymást?- szólaltam meg hirtelen a portás felé fordulva.
- Nem vagyok benne biztos. Mi a neved?- kérdezte.
- Emily Carter- mondtam.
- Melyik Carter család?- kérdezte a pasas, mire a szívem összeszorult és egyszerűen nem tudtam hinni a fülemnek. A következő pillanatban megszédültem, de Max hátulról elkapott és riadtan nézett rám.
- Jól vagy Emily?- nézett mélyen a szemembe, miközben egy kövér könnycsepp csordult ki a szemem sarkából.
- Hát persze, hogy ismerjük egymást. Azt hittem, hogy maga halott- förmedtem rá a portásra.
- Pedig nem- húzta gúnyosan félre a száját a férfi.
- Ismeri apámat. Ismerte akkor is? Akkor is amikor... Amikor elrabolt engem és Lenát az iskola előtt? Az apámnak... Kérlek mondd meg, hogy volt-e azokhoz a dolgokhoz az apámnak köze. Nagyon szépen kérlek- mondtam bőgve, az asztalra nehezedve. Max még mindig tartotta a derekamat.
- Jobb ha most távozik Miss Carter. Emiy. Tökmindegy.
- Az apám bérelte fel magát akkor, ugye?- kérdeztem most már teljesen kifordulva magamból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése