Miközben a kávézó felé futottam végig apám szavai jártak a fejemben. Hogy elmegy, és hogy mennyire fontos a munka. Lassan kezd felháborító lenni, hogy neki mindennél fontosabb, hogy a munkája tökéletes legyen. Még Sharon érkezése sem elég ok arra, hogy ne utazzon el egy kicsit. Miközben ő távol lesz Sharon egyre nagyobb és fejlett lesz. Tudom, hogy rossz lesz neki apa nélkül, mivel már én is tapasztaltam. Minden egyes napra emlékszem amikor gyermekkoromban megtanultam biciklizni, olvasni, számolni és nem volt ott az apukám.
- Kisasszony, adhatok valamit?- kérdezte a kávézóban a kiszolgáló, úgy tűnik elkalandoztak a gondolataim.
- Egy kávé jól jönne köszönöm.- mondtam kissé magam alatt.
- Üljön le nyugodtan. Majd kiviszem, néhány perc.- mondta a kiszolgáló és már el is tűnt.
- Oké.- mondtam és leültem az egyik asztalhoz. Itt a szék nagyon kényelmes volt, nem olyan kemény mint a váró teremben. Mikor egy kicsit nem figyeltem oda valaki megállt az asztalom előtt.
- Emily?- kérdezte, és amikor felnéztem megláttam, hogy D az.
- D. Gyere ülj le.- mondtam feldobva, hátha most megnyugszom, hogy beszélhetek egy kedves emberrel.- mi járatban erre felé?
- Kevin nagyon rosszul lett ma reggel és bejöttünk a kórházba. Most vizsgálják, lehet hogy a vérnyomás, de megeshet, hogy valami szédülés okozta, hogy megbotlott és elájult.
- Oh, hát jobbulást neki.- mondtam.
- És te? Gondolom a kishúgod miatt vagy ma itt.
- Igen. Sharon most született meg.- mondtam mosolyogva, mikor a kiszolgáló letette elém a kávém.- köszönöm. D, te kérsz valamit?- kérdeztem.
- Egy almalevet elfogadok.- mondta D.
- Akkor lesz még egy almalé is.- mondtam erre a kávézós nő eltűnt.
- Na, akkor gratulálok hozzá.- mondta ekkor én lehúztam a kávét igaz elég lassan, de így is iszonyúan keserű volt. Eközben megjött D almaleve is és én kifizettem a két italt, adtam egy kevés borravalót is.
- Nagyon sajnálom, hogy nem nagyon szoktunk beszélni D.- mondtam.
- Az utóbbi hat hónapban csak egy SMS-t kaptam tőled, hogy boldog 19. születésnapot.- mondta.
- Sajnálom, több nem tellett ki, nagyon elfoglalt voltam.
- Gondolom Lena az ok. De legalább megnézhetted volna rendesen, hogy nekem a 20. szülinapom volt idén.- mondta.
- Sajnálom, iszonyatosan fáradt voltam az nap és elírtam. De most megyek megnézem Sharont és anyát, megígérem felhívlak.
- Oké, menj csak és üdvözlöm anyukádat.- mondta, de én ekkor már száguldottam is. A nagy üveg ablakon benézve ahol a sok újszülött fekszik, felismertem az én kis Sharonomat. Egy angyal volt ahogy aludt. Eközben bementem anyához akinél ott volt apa is.
- Sziasztok.- mondtam majd közelebb mentem anyához.- elmondtad apa, hogy elmész 2 hónapra.
- Tudod kislányom.-kezdett beszélni anya apa helyett.- én ezt már tudtam, de nem mertük elmondani, hogy apádnak nem 2 hónapra hanem 1 évre kell elmennie. Sajnálom.
- Tessél? Hazudtál apa?- kérdeztem feldúlva, majd kifutottam az ajtón és elkezdtem sírni. Leguggoltam az ajtó mellé, és a fejemet karjaimba temetve sírta és sírtam.
Domi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése