Miután anya közölte velem, hogy kis tesóm lesz szóhoz sem jutotta,, azon kívül, hogy nagyon boldog voltam még jól is jött, most, hogy a fél világ utál talán lesz valaki aki megért.
- Hiszen ez csodálatos!- mondtam és meg akartam ölelni anyát, de ő eltolt magától.
- Csodálatos Emily, ez tragédia. Sem a sajtó sem mi nem vagyunk erre felkészülve.- mondta apa.
- De most hirtelen mi lett azzal az óriási önbizalommal apa? Te mondogatod már 10 éves korom óta, hogy nem szabad a sajtóval foglalkozni, hisz ha minden egyes sajtóközleményre külön-külön válaszolnánk, mást sem csinálnánk csak a számítógép előtt üldögélnénk.- mondtam, de ezt már viccesre fogva az előbbi eléggé durva pofonos történet után.
- Ez azért nem olyan dolog Emily amit l lehet engedni a fülünk mellet.- mondta anya.- Ennek a helyzetnek következményei lesznek... És nem csak a médiára gondolok.
- Semmi akadálya nincsen ennek az egésznek. Hú! Kis tesóm lesz.- kiáltottam és most már nem érdekelt, hogy eltolnak maguktól én mégis megöleltem őket.- Most pedig felmegyek a szobámba és örülök magamban. Még valami. Hogy fogják hívni?- kérdeztem kibújva az ölelésből.
- Még azt sem tudjuk, hogy fiú vagy lány lesz.- monda apa.
- De persze, hogy kislány lesz.- mondtam kacarászva.
- Ez nem biztos Emily, majd meglátjuk.- monda anya.
- Boldog vagyok, hogy boldogok vagytok, hogy boldog vagyok.- mondtam nevetve, mert éreztem, hogy ez értelmetlenül hangzott. Ezután felfutottam a szobámba. Nem igazán tudtam, hogy nézegessek babaneveket az interneten vagy inkább csináljam azt ami az úgynevezett kötelességem. És végül a kötelességemet választottam. A telefon után nyúltam és felhívtam Lenát.
- Igen?- szólt bele Lena.
- Nagyon szépen kérlek ne tedd le. Rettentő sok dolgot kell elmondanom neked.- mondtam békítő hangon.
- Ha épp azt akartad közölni, hogy a pasimmal összejöttél, akkor el kell, hogy keserítselek, mert már tudom.-mondta.
- Én nagyon sajnálom. Tudom, hogy Kevin szeret téged és nem áll szándékomban közétek állni.
- Kevin túlságosan szeret. Én nem szeretem annyira, de túl helyes volt ahhoz, hogy elmondjam neki, hogy végi, inkább csak kértem egy kis időt. Állítólag amikor elraboltak akkor majdnem öngyilkos lett.
- Igen, azt hallottam. De én mára már teljes szívemből utálom őt. De persze gondolom te is utálsz engem és haragszol Kevin miatt.- mondtam kissé szomorúan.
- Nem haragszom, sőt örülnék ha emiatt szakítana velem, így legalább nem nekem jutna a nehéz rész. Köszönöm Emily.- monda, ezt már a régen halott kedves hangján.
- Szívesen Lena. Képzeld, ma beszéltem a testvérével D-vel. És állítólag 1 millió dollárra van szüksége, mert Kevin amikor te úgymond időt kértél tőle nagyon maga alatt volt és összetört két kocsit.
- Két kocsiért kér egy milliót? Tőled?- kérdezte meglepődve.
- Nem tőlem, sőt én felajánlottam D-nek, hogy kifizetem a tartozást, de azt mondta, hogy nem kell, mellesleg két kocsiért ez tényleg sok.
- Tudod mára nem vagy a szívem csücske de ezt akkor is el kell neked mondanom.- mondta Lena.
- Kezdhetem én, mert nekem is van egy őrülten jó hírem.- mondtam.
- Kezd te Emily.
- Képzeld, kistestvérem fog születni.
- Oh, hiszen ez remek. De most már jöhet az én hírem.- mondta.
- Nagyon kíváncsi vagyok.- mondtam tényleg izgatottan.
- Az apáim munkahelye elköltözik, és ő vállalta, hogy költözik a céggel együtt, és az új telephely New Yorkban van, így most már eléggé közel leszünk egymáshoz, mert holnap költözünk.
Domi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése