Lana és Sharon imádják egymást. Lena épp próbál neki megtanítani néhány szót, mert még most kezd megtanulni beszélni.
- Ha így folytatod holnap már verseket fog szavalni.- mondtam viccesen Lenának. Ekkor megcsörrent a telefonom.
- Vedd fel nyugodtan.- mondta Lena.
- Kimegyek. mondtam és felvettem mert láttam, hogy apa az.- Igen?
- A városban vagyok Emily.-mondta apa.
- Hát, ez egy kicsit ijesztő. Miért nem szóltál anyának?- kérdeztem.
- Veled kell beszélnem. Az utca sarkán van egy kávéház. Ott vagyunk most, idejönnél?- mondta eléggé ijesztő hangon.
- Vagytok? Kivel vagy apa? És miért jöttél haza 2 hónappal hamarabb a kelleténél?-tettem fel a sok kérdést de apa kinyomta. Ekkor visszaszaladtam Lenához.- Tudnál vigyázni Sharonra, lenne egy kis dolgom?
- Valami gond van, Emily? De amúgy természetesen vigyázok rá.- mondta Le na majd az ölébe vette Sharont.
- 5 perc múlva én is okosabb leszek.- mondtam, majd elmentem és elgyalogoltam a kávéházhoz, ami az utcánk sarkán található. Megálltam néhány méterrel a kávéház előtt és megigazítottam a hajam. Továbbmentem. Először csak apát pillantottam meg de amikor közelebb mentem megláttam, hogy valakit ott csókolgat a széken. Közelebb futottam.
- Apa?- kérdeztem majd eltolta magától a hölgyet akivel az előbb csókolózott és rám nézett. A lány nem igazán akart felnézni, de amikor egy pillanatig a szemembe nézett rájöttem, hogy apám D-t csókolgatta az előbb.
- Emily, mindent elmagyarázok.- mondta apa, mire én leültem.
- Mit magyarázol meg? Azt, hogy Demetriát csókolgatod egy kávézóban. Szóval ő a szeretőd. Ezt nem gondoltam volna.
- Elég idős vagy már ahhoz, hogy most végre eláruljam neked azt, hogy D-vel 2 éve együtt vagyunk. És hamarosan elhagyom anyádat.
- Szóval anya nem tud róla. Hisz ez nem látszott rajtad. Szerettétek egymást! Sharon is most itt van, ő számít rátok.
- Akkor szerettem D-be amikor anyáddal úgy döntöttünk San Franciscóba fogsz továbbtanulni. Elküldtelek titeket a továbbtanulásod érdekében, és én itthon boldogabban éltem életem párjával mint valaha.
- D a lányod lehetne apa!- kiáltottam.
- Kapsz tőlem egy esélyt.- mondta.- Hazudnák anyádnak. Azt mondanám, hogy továbbra is el kell utaznom, szóval nem válnék el tőle. De ezért cserében kérek tőled valamit.
- Bökd már ki.- mondtam idegesen.
- Vagy megszökteted Sharont, hogy csak az enyém legyen, vagy ráveszed anyád, hogy engedje el velem a következő üzleti utamra. Szóval, mi szeretnénk nevelni Shatont, de ha ezt nem teszed anyád szenvedni fog, mert én és D kiállunk elé, és elmondjuk neki az igazat.- mondta apa, ekkor én dühösen megfogtam a D előtt lévő kávét és apám fejére borítottam, de mire ő ezt észrevette az asztal közepén lévő fagylaltot D hajába nyomtam. Ezután elszaladtam, és tudom, hogy ez helytelen, de nem hagyom, hogy Sharon apámé és azé az aljas Demetriáé legyen. Sajnálom anya, de szenvedned kellesz.
Domi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése