Csak sírtam és sírtam, legalább 5-10 percig. Minden egyes ember aki elhaladt mellettem hülyének nézett.
- Emily? Valami gond van?- kérdezte egy lány, és néhány másodperc múlva elért az agyamig, hogy ez D hangja.
- D. Annyira örülök, hogy te mellettem vagy.- mondtam neki és megöleltem, de ő csak próbálta viszonozni.- Sietsz most valahová?- kérdeztem.
- Valójában haza készültem menni, de szívesen meghallgatnám miért lógatod az orrodat.- mondta majd két várószékre leültünk és egymás felé fordultunk.
- Apám el fog utazni 1 évre.- mondtam.
- Ebben épp mi a gond? Gondolom én, hogy munkaügyről van szó és tudod, hogy a munka apádnak mindennél fontosabb.
- Igen, ez a gond, hogy még Sharon sem elég ok ahhoz, hogy itt maradjon. 1 év alatt rengeteget fog változni, hogy mikor hazajön meg sem fogja ismerni.- mondtam eléggé szomorúan.
- Mikor indul apád?- kérdezte D.
- Nem tudom, ahányszor ilyen hirtelen elutazós ötlete támadt egy nap múlva már repülőre szállt.
- Biztos nem megy messzire.- mondta biztatóan, de ez nekem egyáltalán nem segített.
- Ha megint az a választásos idiótaság akkor Európába megy. Az meg nem éppen egy olyan hely ahova minden hétvégén leugorhatok meglátogatni apát.
- De most már itt van neked Sharon, Mrs.Carter és persze Lena.- mondta boldogan.
- Meg te.- mondtam, mert nem értettem, hogy magát miért hagyta ki a felsorolásból.
- Én is elutazom.- mondta.
- De gondolom csak néhány hétre.- próbáltam magamnak azt hazudni, hogy minden rendben lesz.
- Nem, én is egy évre megyek Európába, néhány barátom már nagyon régóta él ott és úgy gondoltam egy év lazítás jó messze a bajoktól jól jönne.
- Tényleg nem maradt már csak egy barátom, pedig már nagyon régóta úgy éreztem, hogy rengeteg barátom van, most meg csak Lena maradt.- mondtam ismét szomorúan.
- Azt hittem boldog vagy, hogy Lena véglegesen megbocsájtott.
- Boldog vagyok, de nem annyira mint régen.- mondtam ekkor megcsörrent D telefonja.- Nem veszed fel?- kérdeztem, miután ő csak hosszasan bámulta a képernyőt.
- Kevin az, mennem kell. Szia.- mondta és megölelt majd a hátam mögött elsétál.
- Szia.- mondtam utána se nézve.
Ezután úgy döntöttem, hogy mindent elfelejtek ami történt és új életet kezdek.
10 hónappal később
Eltelt 10 hónap mióta apa elutazott és mióta Sharon megszületett. Most épp anya elment vásárolni, szóval én vigyázok a kis tesómra. Olyan mint egy angyal, nyugodt és imád velem lenni. A játékaival van tele az én szobám is, mert mindig ott játszik, pedig a saját szobája sokkal gyerek barátabb. Most olyan a szobám mintha bobba robbant volna benne, mert itt akart játszani és mindenhol babák és plüss állatok halmozódnak fel. Leültem mellé a földre, hogy játsszak vele egy kicsit.
- Tessék, itt egy baba.- mondtam neki aranyosan adtam neki egy babát, hogy azzal is játszhasson.
- Tesó.- mondta és megölelt. Bár még járni nem tud már fel tud állni. Sokáig tartottam az ölembe mikor Larissa lépett be az ajtómon.
- Lena kisasszony várja önt a bejáratban.- mondta.
- Szólnál neki, hogy feljöjjön?- mondtam neki.
- Igen. Engedelmével!- mondta és ment is. Ekkor Sharon visszaült a kis helyére ahol játszott én pedig szembe vele. Ekkor Lena lépett be, odaszaladt Sharonhoz felemelt és puszilgatta, látszólag ez Sharonnak is tetszett.
- Jaj tündérkém. Olyan aranyos vagy.- mondta és rám nézett.- olyan szerencsés vagy Emily ezzel a kistestvérrel.
- Tudom.- mondtam majd én is felálltam.
Sharon Carter
A kislány mindössze 10 hónapos de a testvérét már az ujjai köré csavarta.
Mindenki imádja, hisz annyira cuki.
Lenával az élen.
Domi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése