Help, lopják az életem 2.évad 13.rész

2/13 Susanne szemszögéből a világ

/Susanne szmszöge/

Az a nap is tök átlagosan indult. Reggel 7-kor elmentem vásárolni a kicsi Sharonnak és addig rá Emily vigyázott. Ha jól tudom Lena is meglátogatja őket majd valamikor. Amikor a kapuban jártunk a sofőrrel úgy gondoltam le kell adnom néhány kilót, és gyalogolnom sem árt.
- Hé! Itt állj meg, begyalogolok innen.- mondtam a sofőrnek, majd kiszálltam és elgyalogoltam a bejáratig. A bejáratban a kis asztalra le akartam tenni a táskám amikor azt láttam meg, hogy egy lap ketté hajtva le van téve az asztalra. Gondoltam, hogy az Emily-é, de nem bírtam megállni, hogy ne nyissam ki, és olvassam el.

Susanne

Tudod, anya én az utóbbi 3-4 évben csakis a te érdekedet néztem.

Szakítanom kell a hagyományokkal, és

néznem valaki más szemszögéből a világot.

Kénytelen vagyok ma Sharon érdekeit segíteni.

Elmentem a kistestvéremmel messzire, nagyon messzire.

Arra kérlek, hogy ne keress, de amikor ezt a levelet olvasod az járjon a fejedben,

hogy biztonságban vagyunk és neked beszélni

kell apával. Remélem valaha találkozunk még.

Sajnálom anya!

Örökké kislányod: Emily 

Igen, a levél nekem szólt. De én nem hihetek egy papírfecninek. A gyerekeim elmentek volna? Nem!

Ekkor már szaladtam is fel Emily szobájába.

- Emily! Emily!- kiabáltam egyre s egyre hangosabban. De a szoba teljesen üres volt, a lányom összes cucca eltűnt. 

Ezután Sharon szobájába mentem, ahol viszont csak 1-2 játék maradt. Ezután telefon után kaptam és felhívtam Greget.

- Igen?- szólt bele nyugodtan.

- Greg.Szőrnyű dolog történt, ide kell jönnöd.- mondtam idegesen.

- Azonnal indulok, már a városban vagyok.- mondta majd letette a telefont. 

10 perc alatt ide is ért, amikor belépett odafutottam hozzá megöleltem, és a kezébe nyomta a levelet. Nagyon lassan olvasott.

- Ez igaz lenne?- kérdezte.

- Biztosan jól élnek valahol máshol, a lényeg hogy mi itt vagyunk egymásnak.- mondtam, majd me akartam csókolni de ő eltolt magától. 

- Tudnod kell, hogy én elszeretnék válni tőled. Már néhány éve mást szeretek.

- Mi?- kérdeztem, mert az agyam még nem fogta fel ami történik.

- Elmegyek, és legközelebb a bíróságon találkozunk!- mondta, majd egyszerűen elsétált. Ekkor én a földre zuhantam és sírtam, mivel csak elveszítettem a gyermekeimet és a férjemet. Ez a Vég lenne?

Domi~