6. fejezet
Másnap dél tájékán egy-egy száraz szendvicset kaptunk, és végre nem volt leragasztva a szánk. Mikor a szendvicseket letevő kövér srác kisétált Lena egyből haragos arccal nézett rám.
- Miért mondtad, hogy a testvéred vagyok?- kérdezte haragosan.- A fél világ tisztában van vele, hogy nincsen testvéred, ezek meg biztos régóta kutatnak a magánéletedben.
- Ha nem hitte volna el akkor akkor sokkal furább arcot vágott volna amikor azt mondtam, hogy a nővérem vagy.- jelentettem ki.
- Igenis meglepődött...
Ezután hosszú szünet következett. Mindketten lassan ettünk, mellesleg a szendvics borzalmas volt. miután már csak egy falat maradt megálltam egy kicsit, gondoltam megtöröm a csendet.
- A valódi ok a hazugságra az volt, hogy így talán téged is életben hagynak. Mellesleg én tudom, hogy az apám már várja a szombatot, tudom, hogy fizetni fog.- jelentettem ki.
- Te most komolyan azt hiszed, hogy az én szüleimet ez nem érdekli? Biztos vagyok benne, hogy minden egyes rám eső dollárt ki fognak fizetni. És az apád sem fog örülni, hogy értem is fizetnie kellett.- mondta Lena majd bekapta az utolsó falat szendvicset.
- Az apám nem ilyen. Más arcát mutatja a választásokon és más arcát nekem mikor otthon az asztal mellet ülünk és beszélgetünk. Bár lehet, hogy most haragszik rám mert eléggé összevesztem vele mielőtt San Francisco-ba költöztünk volna.- mondtam majd Lena-ra néztem.
- Nem fog fizetni az apád!- jelentette ki. Erre el kezdtem kigörcsölni a kötést a lábamon. Közben könnyeztem egy párat, de már az sem zavart. Ezután Lena lábát is kibogoztam.
- Mit csinálsz Emily?
- Megszököm... Veled együtt.- mondtam majd az ajtót résnyire kinyitottam.
- Ez butaság.- mondta Lena, de ekkor már egy betonfolyosón sétáltunk. Egy kereszteződésben végül megálltunk.
- Balról jön a fény! Irány jobbra, és fuss ahogy csak bírsz.- mondtam miközben futni kezdtünk. Miután végigfutottunk a folyosón egy fa ajtót nyitottam ki. Ezután egy csodálatos mediterrán tengerpartot pillantottam meg.
- Ez Hawaii?- kérdeztem óriási meglepődöttséggel.
- Nem is tudom, engem egy utazási katalógus címoldalára emlékeztet ez a látvány.- mondta Lena majd bokáig a jéghideg tengerbe sétáltunk.
- És most hogyan tovább Ms. Megszökünk egy lakatlan szigetről?- mondta Lena gúnyos hangon.
- Az erdőn át megyünk. Egy ilyen szigeten biztos van egy kikötő vagy valami. Mellesleg Hawaii nem lakatlan.- mondtam miközben igaz könnyeztem de egy aprócska mosoly tört ki a szám szélén.
Ekkor a két emberrabló egy -egy pisztollyal léptek ki a házból. Erre Lena és én rettenetes tempóval kezdtünk el futni.
- Álljatok meg ti csirkefogók.- mondta az egyik emberrabló. Ebben a pillanatban egy idióta krimi filmben képzeltem magamat. 10 perc futás után egy mólón találtuk magunkat. Lena-val hátra néztünk majd megfordultunk, mire az emberrablók egyre közelebb-közelebb jöttek és fegyverüket ránk tartották.
Tudtam, hogy lehet ezt nem élem túl, ezért a szememet becsuktam... Ezután már csak egy óriási pukkanást hallottam: Vaki elsütött egy fegyvert..
Domi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése