- Ideköltöztök? New Yorkba? - tettem fel a kérdést Lenának, miután közölte velem, hogy az apja munkája miatt egyenesen New Yorkba költöznek. Ettől jobb már nem is lehetne, hisz kistestvérem lesz és a legjobba barátnőm abba a városba költözik ahol én lakom. Remek.
- Igen. És abba az iskolába fogok járni mint te. Szóval lehetnénk legjobb barátok?
- Mindörökre.- jelentettem ki.- Megígérem, visszahívlak, de most meg kell győznöm anyáékat, hogy ünnepeljük meg a kis tesómat.
- Hamarosan te sem leszel egyke Emily, mikorra várható a baba?- kérdezte teljesen barátságos hangon.
- Anya már három hónapos terhes, ha jól hallottam.
- Hát, gratulálok a szüleidnek, de menj, ünnepel. Majd beszélünk. Szia.- mondta majd kinyomta mielőtt elköszönhettem volna.
Nem tudom elhinni, hogy minden a régi, anyáék boldogok, Lena újra a legjobb barátom és kis tesóm lesz.
Miközben ezt végiggondoltam már anyáéknál is voltam akik a nappaliban ücsörögtek és beszélgette.
- Anya? Apa? Ünneplünk?- kérdeztem, majd megláttam, hogy akkor már fel volt bontva 2 pezsgő. Egy alkoholos és persze egy alkohol mentes, hogy anyu is tudjon inni. Leültem melléjük és én is fogtam egy poharat.
- És, hogy fogják hívni?- kérdeztem nagyon izgatottan.
- Ha lány Sharon.- mondta anya.
- Ha fiú pedig Zed.- monda apa.
- A lány név tetszik, de ha fiú akkor nem lehetne inkább Shaw?
- Szerintem az is megfelel.- mond anya, és ebben a pillanatban minden olyan tökéletes volt.
6 hónappal később
Az utóbbi hat hónapban minden tökéletes volt. Anya terhessége alatt jobban el volt kényeztetve mint eddig, és a sajtó nem fújta fel annyira ezt a témát. Inkább az került a címlapra, hogy apa nem igazán volt feldobva amikor kiderült, hogy Sharon lesz a csöppség. Lena mindeközben ideköltözött a városba és legjobb barátként velem és anyával járt vásárolni baba ruhákat és mindent. Miközben ezen gondolkodtam apa belépett az ajtón, mivel nagyon jól tudta, hogy halálra izgulom magam azért mert anyát 10 perccel ezelőtt bevitték a kórházba, mert Sharon jelezte, hogy elég volt odabent.
- Apa? Nem maradtál a kórházban?- kérdeztem és felpattantam az ágyamról.
- Még nem késő Emily. Gyere be velem a kórházba, anyádnak viszek be még szülés előtt néhány ruhát, na meg Sharonnak.
- Bemehetek?- kérdeztem nagyon feldobva.
- Gyere.- intett apa és megfogta az ajtóm elő álló bőröndöt ami az anyáé volt és együtt mentünk a kórházba. Apa persze bent lehetett Sharon érkezésekor, de engem leültettek kint, roppant idegesítő volt, hogy 1 teljes óra hosszán át ott ültem egy kemény műanyag széken és senki nem mondott semmit. Végül apa beöltözve kilépett a szülő szobából.
- Gyere be Emily. Nézd meg a kistestvéredet.- mondta és odamentem hozzá. Nekem is be kellett öltöznöm kék védőruhába. Amikor beléptem anya feküdt Sharon pedig a nővér kezében volt kék törölközőbe tekerve. Úgy nézett ki mint egy porcelánbaba. Csodálatos kék szeme és aprócska szőke fürtjei gyönyörűek voltak.
- Megfoghatom?- kérdeztem a nővértől.
- Most elviszik vizsgálatra, majd utálna lehet lesz.- mondta és el is vitte a kishúgomat.
- Hát nem gyönyörű?- kérdeztem apától.
- Igen.. Gyere ki Emily.- ezután kimentünk és az ajtó előtt megálltunk.
- Valami gond van apa?- kérdeztem.
- Csak a szokásos. El kell utaznom, és pont most amikor Sharon megszületett. Az út pedig 2 hónap lenne.
- Már megint a munka.- mondtam szomorúan majd elszaladtam a kávézó felé mert nagyon felidegesített apa szövege.
Domi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése