Miután megtudtam, hogy Kevin barátnője Lena egyszerűen majdnem felrobbantam. Hirtelen felálltam és a komódon lévő telefonomért nyúltam. Az utolsó számot akartam tárcsázni de előtte leültem Kevin mellé és a kezébe nyomtam a telefonomat.
- Nos, kedves árnyék. Kérlek állítsd be, hogy ne írja ki a számom ha hívok valakit.- mondtam idegesen.
- Mégis minek?- kérdezte, látszólag hülyének nézett.
- Csináld már árnyék.- mondtam idegesen erre ő kettőt húzott az ujjával a telefon képernyőjét és 1 perc múlva visszaadta a telefonom. Erre én felálltam és Lenát hívtam. Három csörgés után Lena felvett.
- Igen?- kérdezte a telefonban.
- Még mielőtt eszedbe jutna kinyomni; miért nem voltál hajlandó elárulni, hogy van barátod?- kérdeztem nagyon gyorsan és közben visszaültem Kevin mellé az ágy végébe.
- Semmi közöd hozzá, Emily.- monda.
- Tisztába vagy vele, hogy megegyeztünk, hogy meglegyünk sem lesz barátja, vagy talán nem emlékszel?
- Én nem vagyok a barátod Emily, én mától az ellenséged vagyok, és azt akarom, hogy éld át azt amit nekem kellett, és ehhez Kevnek semmi köze.- erre kinyomta. Ekkor én a telefont a falnak dobtam.
- Szóval ismered Lenát.- mondta Kevin, miközben nekem kicsordult a könnyem.
- Nem is tudtad, hisz együtt raboltak el minket. Legjobb barátok lettünk, 2 teljes hétre majd mindennek vége lett. Azt hitte csak azért tartom magam mellett barát ként, hogy ne legyek egyedül. A kórházban megegyeztünk, hogy egyikünknek sem lesz barátja, de ő...- meséltem ezt a történetet Kevinnek aki látszólag szívesen hallgatta.
- De ha nem vagytok barátok akkor miért tartaná be azt az ígéretet amit a barátságotok során tett?- kérdezte Kevin.
- Mert én még a barátja voltam, csak időt kért és azt hittem ennek 2 hónap eleget tesz.- mondtam sírva.
- Szóval San Francisco lefújva?- kérdezte.
- Azt hiszem.- mondtam majd a földet bámultam.
- Na gyere ide.-mondta majd erősen megölelt. percen át így ültünk, majd amikor el tolt magától egy pillanatig úgy éreztem, hogy megcsókol, de ő inkább elfordította a fejét.
- Ja tényleg. Amiatt aki miatt én átverve érzem magam az neked a szíved csücske.- mondtam majd felálltam és az a ajtó felé indultam, mikor észrevettem, hogy Kevin tényleg árnyék ként követ.
- Most komolyan mindenhová velem jössz?- kérdeztem.
- Hová mész?
- Anyát megkeresem.- feleltem majd megfogtam a kilincset.
- Mrs. Carter már elment.- mondta majd megfogta a kezem és maga felé fordított.
- Hová ment?- kérdeztem, mire egyre közelebb húzódtam hozzá.
- Vásárolni, csak mi vagyunk itthon.- ekkor megcsókoltam Kevint. Ő pedig látszólag visszacsókolt majd egy kicsit megemelt mivel 20 centivel magasabb mint én.
Domi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése